Új életet kezd a nyolcgyerekes asszony

Hétfőn este telt be a pohár. Már nem először élte át a férjétől kapott ütlegeket, de most azt mondja: utoljára... Rendőröket hívott, akik elvitték a férfit. A bíróság azóta előzetes letartóztatásba is helyezte.

A faluszéli, félig kész ház körül sártenger. S kivételesen nyugalom.
– Tizenhárom éve ismerkedtünk meg Dombóváron – meséli a nyolcgyermekes kaposszerdahelyi asszony. – Eleinte minden szép volt, a férjem beteghordóként dolgozott, mindenkivel kedves volt, intelligens. Mindketten egy elrontott házassággal a hátunk mögött új életet terveztünk. Jöttek a gyerekek, a legnagyobb lányunk 1996-ban született, a legkisebb 2006-ban. De a féltékenység már a legelején megkeserítette az életünket.



Azt mondja: férje mindenkire féltékeny volt, s emiatt csúnya jeleneteket rendezett. Örült, hogy nem az asszony dolgozik, a gyerekekkel otthon van, mert így nem találkozhatott senkivel. Először csak szóval bántotta feleségét. Aztán ''97-ben elcsattant az első pofon, amit azóta számtalan követett.

– Cirkusz, veszekedés, egy-egy ütés nagyon gyakran előfordult. Különösen, amióta a tanyáról beköltöztünk a faluba. Itt több emberrel találkozunk, több ok volt hát a veszekedésre. Amúgy mindenki azt gondolta: rendezetten élünk. A férjem dolgozott, rendesen járt a munkába, mindenkivel békésen viselkedett. Ami itthon, a falak közt történt, eleinte senki sem sejtette, én pedig nem mertem szólni senkinek, nem mertem segítséget kérni. Féltem a megtorlástól. Úgy évente jött egy-egy olyan durva helyzet, ami már valóban veszélyes volt.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] 13 éve rettegésben élt
[/caption]
Az asszony mindent eltűrt. Egészen 2005-ig. Akkor a férfi már a gyerekeket is bántotta, úgyhogy muszáj volt lépni. Az elmúlt évek alatt háromszor jelentette fel, és háromszor adta be a válókeresetet. Mégis mindig minden kezdődött elölről. Két éve odáig fajult a helyzet, hogy három és fél hónapig anyaotthonban éltek, mert a férfi nemcsak agresszív volt, hanem a pénzt is eljátékgépezte. De az otthonba is utánuk ment. Azt ígérte, kiköltözik a házból, csak menjenek haza. Persze, ezúttal sem így lett. Jöttek az ütlegek, ököllel, a kék-zöld foltok. A gyerekek mindent végignéztek, folyamatos rettegésben éltek.

Azon a hétfői napon a férfi születésnapja volt – emlékszik vissza a történtekre az asszony. A férj egész nap iszogatott, ünnepelt barátjával. Délután aztán elkezdte mondogatni, hogy őt a szülei fel sem köszöntötték, és hogy a legjobb barátjával is összeveszett. Persze, ezt is az asszony ellen fordította, és már ütött is. Az asszony kést ragadott, hogy megvédje magát, a férfi a kisbaltával hadonászott. A szerencsétlen nő fejét hajánál fogva verte bele a hűtőszekrénybe. A gyerekek szedték szét őket.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Új életet kezdenek
[/caption]
– Idáig, késig-baltáig azért még sohasem fajultak a dolgok. Muszáj volt tenni valamit. Hívtam a rendőröket, elvitték.
Csütörtökön tartották a korábbi feljelentések kapcsán a férfi ellen indult per kiskorú veszélyeztetése miatt. Most először Elza beszélni mert. A férfit kivezették a tárgyalóteremből, az asszony pedig összeszedte minden bátorságát, és több mint egy órán át sorolta a szörnyűségeket.

Hogy ezután mi lesz, még nem tudja. Annyi biztos: beadja a válókeresetet. Egy asszony felajánlott neki és a gyerekeknek egy kis házat, ahol meghúzhatja magát. Dolgozik. Azt mondja: nem fél a munkától, bármit elvállal. Csak végre nyugalom legyen...
– A sors fintora: a születésnapján vitték el a rendőrök. Február 26-án, az én születésnapomon várható az ítélet, s ez a nap, remélem, az én új életem első napja lesz...