Komplett kórházi osztályok betegúton az államosítás után

Februárra elkészül az egészségügyi szolgáltatók szakmai minimumfeltétel-rendszere, amit két hónapos határidővel véleményezhetnek a kórházak. Eközben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) meghatározza a területi ellátási kötelezettségeket, s végül áprilisban minden intézménnyel újraszerződik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Májustól minden másként lesz. Ebbe a betáblázott időszakba a szakmai-szaktárcai egyeztetésen túl aligha fér bele a társadalmi párbeszéd, helyi döntéshozók, polgármesterek, szakpolitikusok vitája, ad absurdum a lakosság véleményalkotása.



Pedig véleményük lesz minden bizonnyal, hiszen egészen bizonyos, hogy egyes ellátásokért a megszokotthoz képest messzebb kell majd utazni, viszont a betegút végén jobb feltételek – elegendő szakember és finanszírozás, magas színvonalú műszerezettség és rutin – várja az ellátásra várót. Ez lehet az idea, a Semmelweis Terv alapvetése, s egyúttal ez volt minden csírájában elholt reformé, mely a status quo-t védő szakmán, az ingyenegészségügy délibábját mutató politikán vérzett el. A jelenlegi döntéshozás szilárd politikai elhatározásának végigvitelét ezúttal erősen valószínűsíti a nemzetközi szervezetek által megkövetelt fiskális fegyelem és megtakarítási kényszer. A konkrétumokról Cserháti Péter helyettes államtitkár a tervek szerint még ezen a héten tárgyal a régió több kórházával és fenntartójával, tudtuk meg. Azokkal, melyeket a funkcióváltás érinthet. Országosan egyébként 15-20 megszűnő kiskórházról írnak a hírforrások, s csak néhány esetleg megszűnőről.

A megyei és fővárosi intézmények, s köztük a Kaposi Mór januári állami kézbe kerülése után a városi kórházak és rendelőintézetek központosítását 2013-ra irányozta elő az állam. Hallani, az időpont előre jöhet. Ezt nem látszik azonban igazolni, hogy a kórházakkal még semmiféle hivatalos egyeztetést nem kezdődött el. Külön érdekes lesznek a tárgyalások az önkormányzati ingatlanban működő (ezek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez kerülnek), de nem önkormányzati fenntartású intézményekkel (melyeket a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) tart majd fönn. Ezek a befektetők-fenntartók szerződtek ugyanis a bankokkal, a beszállítókkal, az orvosokkal, a közszolgáltatókkal, és szempontjaik között érthetően a megtérülés is szerepelt, amit csak idősíkban lehet értelmezni.

Somogyból a nagyatádi tartozik a gazdasági társaság által működtetett kórházak körébe. Kovács Róbert, az üzemeltető NagyatádMED Kft. ügyvezetője érzékeltette, közgazdászként olvas a számokból, az intézmény szolgáltatásainak kihasználtsági adataiból is, így természetesen elképzelhetőnek tartja, hogy egyes gyógyító tevékenységeket a betegútszervezés hatékonysági szempontjai alapján máshol finanszírozzon az állam. Nagyatádon a szülésszám viszonylag kevés, ezért a szülészet-nőgyógyászat megszűnése korábban is téma volt. Internetes fórumon kész tényként állítani ezt, amint konkrétan történt a minap, inkább hangulatkeltés az igazgató szerint. Kovács Róbert – a „somogyi Semmelweis Tervben” is szereplő – mozgásszervi rehabilitációs, reumatológiai irány megerősítését jónak tartaná, de szerinte a belgyógyászati, pszichiátriai szakmában is reálisan van létjogosultságuk, de még a sebészeti szakmában is.

A szülészet-nőgyógyászatról Antal Gabriella főigazgató mondta: Marcaliban 374 gyermek született tavaly. A szakpolitika 500-as születésszámnál húzott egy határt mint hatékony fenntarthatósági mutatót. Szerencsésnek tartaná a főigazgató, ha Somogyban nem csak Siófokon és Kaposváron lenne szülészet, mert az egyes elmaradott térségekben ez negatívan hatna a nőgyógyászati vizsgálatokra a lakosság összetétele, népegészségügyi paraméterei miatt. Ezért Marcali amúgy is megújult szülészetének megerősítését tartja indokoltnak. A városi intézmény krónikus ellátásra épített jövőképe szerinte nem tartható, sőt: az aktív ágyak, az első szintű sürgősségi ellátás megtartásában és fejlesztésében bízik. Hiszen nemcsak a lakosságnak, de a kaposvári sürgősségi centrumnak sem volna jó, ha minden beteg a megyeszékhelyre kerülne. E szerepkörét a kisváros Balaton-közelsége is indokolja.

A reformban forrongó-megújuló intézményekben az átállás a jó gyakorlatok kialakítására irányul, ami az államosítás után Szócska Miklós egészségügyi államtitkár ígérete szerint általános tisztújítással zárul.

Kaposvár és Siófok a fejlesztések csúcsán

Kaposváron 12,4 milliárd forintért tömbkórház épült, félmilliárdért a sürgősségi centrumot fejlesztették, Siófokon 3,5 milliárd plusz félmilliárd forint jutott hasonló célokra. Mindkét beruházás nagy mértékben EU-támogatott. Kaposváron sok szakmában négyszázezres lakosságot szolgálnak, Siófokon az M7-es és a balatoni szezon miatt szezonálisan váltakozó módon kell 120-150 ezres populációt ellátni. Mindkét városban 24 órás sürgősségi ellátás a működés alapja. A két kórház jelenleg is több mindenben együttműködik, és az alternatív, ám végül a szakpolitika által felülírt Pannon-tengelyben is együtt gondolkodtak a klinika vezette baranyai központtal szemben.