Ne legyen túl késő! Gyakoribb az iskolai erőszak, mint gondolnánk

Ilyen határozott figyelmeztetés alighanem kevésszer hangzott el még szakember szájából, ha egyáltalán volt rá példa, ahogy arról is alig-alig hallani, vajon a zaklatás, bántalmazás a speciális iskolákban mennyire van jelen, s ott milyen következményekkel jár?
– Nálunk sem jobb a helyzet, csak más – mondta el megkeresésünkre Benczéné Csorba Margit, a kaposvári Bárczi módszertani központ főigazgatója. – Míg a normál közösségekben inkább a tudatosság, nálunk az ösztönös reakciók a jellemzők. S mivel ezekben az iskolatípusokban nagyon sok a családban bántalmazott gyerek, számukra ez a természetes közeg. S amikor a gyerek agresszív, tulajdonképpen nem tesz mást, csak másol. Persze erőszakot is.



– Egy fogyatékos gyerek számos családban már alapvetően áldozat  – mondta Benczéné Csorba Margit, a kaposvári Bárczi módszertani központ főigazgatója. – Ráadásul többségük szegényebb családból származik, s ha valamire vágyik a gyerek, azt igyekszik megszerezni. Vagy úgy, hogy elkéri a társától, aki, mivel az átlagnál befolyásolhatóbb, odaadja. Ha ez nem megy, akkor egyszerűen erőszakkal megszerzi, amit akar, például egy láncot letép a társa nyakából, vagy gyűrűt lehúz az ujjáról. Mint mondtam, jellemző, hogy az átlagosnál könnyebben befolyásolhatók a gyerekeink, s nehezen tudják kontrolálni a cselekedeteiket. Sajnos volt olyan eset is, amikor egy régebbi tanulónk mindezek miatt gyilkossági ügybe keveredett.

A főigazgató szerint ugyanakkor míg a normál közösségekben egy-egy gyerek önmagában is képes erőszakos cselekményekre, addig nálunk inkább csoportokba állnak össze a gyerekek, s kialakul egy vezér a csoportban, ő irányít, a befolyásolhatóbbak pedig teszik, amit mond. – A fájdalomküszöbük is más a mi gyerekeinknek, kevéssé tudják tehát felmérni, ha egy embernek, állatnak fájdalmat okoznak – mondta. – Aki nem antiszociális, az persze tudja, hogy rosszat csinált, akik viszont gátlástalanok, azok sokszor fel sem fogják, mit csináltak.

– Az iskolai erőszak nagyon fontos téma, foglalkozni kell vele, hiszen ilyen közegben tölti a legtöbb időt a gyermek, napokat, heteket, sőt éveket is – mondta Tapolyai Emőke az Állítsuk meg az iskolai erőszak körforgását! című workshopon, melyet az Élet Katedrális karöltve szervezett a Felelős Szülők Iskolájával. – A zaklatás nem kívánt viselkedésforma a gyerekek között, amelynek három jellemzője van: a hatalmi egyensúlyhiány, a tudatos bántó szavak – ezek nélkül ugyanis nincs bántalmazás, mindig kíséri a cselekedetet –, illetve ha az áldozat ellen irányuló cselekmények hosszabb ideig ismétlődően zajlanak. Ha a gyerek már harmadik hete panaszkodik a pedagógusnak, szülőknek, akkor zaklatásról beszélünk. Ilyenkor lépni kell!
Ugyanakkor a zaklatásnak több fajtája van, a leggyakoribb a verbális zaklatás, amely cikizésben, gúnynevek használatában, fenyegetésben, szexuális megjegyzésekben nyilvánul meg.

 – A szociális zaklatás olyan esetben valósul meg, ha a gyermeket tudatosan kizárják a közösségből, nem választják be a csapatba, nincsenek barátai – tette hozzá Tapolyai Emőke. – A gyerek így előbb-utóbb megtanulja, hogy selejt, és ez felnőttként is megmarad. A harmadik fajtája a fizikai zaklatás: ütés, rúgás, köpés, gáncsolás, amit gyakran a pedagógus sem vesz észre. S előfordul, hogy egy-egy öngyilkosság döbbent rá minket arra, hogy újabb gyereknek kellett meghalnia, mert a társai tudatosan, szándékosan zaklatták, és az érte felelő szülők elmulasztottak jelen lenni, közbelépni – figyelmeztetett a pszichológus.


Az áldozatok a különcök, a gyengék

Azok az áldozatok, akik különböznek a többségtől, gyengének tűnnek, nem tudják megvédeni magukat. Depressziósak, szorongósak, alacsony az önértékelésük, népszerűtlenek, nincsenek barátaik. Tapolyai Emőke pszichológus szerint, ha az otthonokban nincs helyes önértékelés, akkor áldozatokat nevelünk. S az áldozatok nem szólnak, mert szégyellik, hogy áldozatokká váltak, és félnek a megtorlástól. Nem beszélnek, mert úgy érzik, a felnőttek is tehetetlenek, nincs eszköztáruk, és érdektelenek. Az áldozatok nem panaszkodnak, mert elhiszik, hogy a bántalmazás, a cikizés a gyerekkor szerves része, és úgy vélik, a felnőttek sem jobbak.

A zaklatók az értékrend nélküliek

A zaklatókra jellemző az empátia hiánya Tapolyai Emőke szerint, nem éreznek együtt, ők jól érzik magukat a bőrükben. Nincs belső erkölcsi értékrendjük, ezért aztán legtöbbször bűntudatuk sincs. Hiszen csak az az érték, amit ők látnak jónak. Emellett jellemző rájuk, hogy felsőbbrendűnek tartják magukat, s mindenkit lenéznek, aki más, aki különbözik a többségtől.