SONLINE

Elmentek az utolsó gólyák is. Míg Somogyban már csak a fészkük maradt, addig a Boszporusznál ötezresével látták őket. Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságának munkatársa elmondta: nyolc fekete gólya került hozzájuk, olyan fiókák, amelyeknek az első repülése balul sült el.

Kettőt már nem tudtak megmenteni, hármat ápolás után elengedtek augusztus végén, s három pécsi állatvédő egyesülethez került. Közülük kettő már soha nem tud repülni, ám a harmadik igen, viszont idén még nem kelhetett útra a társaival. Míg másutt szándékos gólyagyilkolásról is lehetett hallani, megyénkben a lakosok szóltak – Kéthelytől Berzencén, Tótujfalun át Potonyig – a sérült madarakról.

Horváth Zoltántól megtudtuk: a gólyák védelmében októberben folytatnak egy tavasszal elindított, a Magyar Madártani Egyesülettel közös programot: fészekmagasítót tesznek fel, ebbe műfészket, hogy nagyobb kedvvel telepedjenek majd bele a lakók. Gyerekek készítik bele a rőzsefonatot. A fészekmagasítótól azt remélik, hogy kevesebb lesz az áramütött gólya. Kár az állatért, a villamosáram-kimaradásnak pedig se a szolgáltató, se a lakosság nem örül.

Október első hétvégéjén európai madármegfigyelő napokat tartanak. Ez több mint egy évtizedes hagyomány, amikor madár- és természetbarátok ezrei kémlelik az eget, járják a vízpartokat, pusztákat és erdőket, hogy megfigyelhessék az országon átvonuló madarakat. Az akció verseny is: melyik országban, hány helyszínen, hányan voltak, és mennyi madarat láttak. Magyarország az utóbbi években mindig az első három helyezett között szerepelt.

Horváth Zoltántól tudjuk azt is: egyik gólyánk, ami 2001-ben Nagybajomban volt, legutóbb Horvátországban tanyázott. Egy másik 2004-ben még Dél-Somogyban, most Gemencben. Hasznos, ha a madár vonulási útvonalát sikerül feltérképezni.

Tömösváry Tibor, a Somogy Természetvédelmi Egyesület vezetője elmondta: a somogyfajszi Pásztorparkban elsőként sikerült visszacsalogatni a fehér gólyát a fás legelőre. Ehhez persze kellett fészek és vizes élőhely. 1980-ban költött itt utoljára gólya, a legelőn egy gémeskúton. Az 1950-es évekig egyébként a legelő erdőkben költöttek, de aztán elkezdtek beköltözni az oldalfüstölős kéményekre a falvakba, majd a villanyoszlopokra, hiszen elfogytak a legelők, az öreg fák. A somogyfajszi legelőn műfészket raknak ki „csalogatónak”. Cél, hogy a településekről visszataláljanak természetes közegükbe a madarak.