2007.05.13. 13:16
Zenés közvélemény-kutatás
Ha meg akarja tudni, mit tartanak egymásról, avagy rólunk Európa országai, nincs más dolga, mint megnézni az Eurovíziós Dalfesztivált. Garantáltan jól fog szórakozni..., és még zene is szól.
A több mint ötven esztendős múltra visszatekintő Eurovíziós Dalfesztivál második legjobb szereplése fűződik Rúzsa Magdi nevéhez. Ezt a 9. helyezést csupán egyszer múlta fölül magyar induló, mégpedig Bayer Friderika, aki 1994-ben 4. lett. Rúzsa amúgy még egy elismerést besöpörhetett, hiszen elhozta a legjobb dalszerzőnek járó díjat.
A dolog érdekessége, izgalma azonban elsősorban nem is magához a versenyhez kötődik, hanem az azt követő szavazási ceremóniához (hadd ne mondjuk: bohóckodáshoz). Ne értsenek félre, nem érdemtelenül végzett az élen a szerb lány, de ugyanennyi joggal más is elvihette volna a pálmát. És persze, Magdinak is juthatott volna előkelőbb, vagy éppen rosszabb helyezés is. Éppen ez az esetlegesség az, ami miatt nyilván sokan vitatják a sorrendet, azt, hogy a voksolásnak ez a formája nem teszi-e feleslegessé az egész versengést.
Valószínűsítem, hogy a szavazási procedúra kialakításakor elsősorban annak demokratizmusára voltak figyelemmel, arra, hogy minden ország véleményt nyilváníthasson. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy hamar nyilvánvalóvá vált: igen sokféle szempont játszik közre abban, hogy egy-egy ország kinek és mennyi pontot ad. Sok szempont – mondom – , de ezek között nem igazán van ott az énektudás. Ennél fontosabb a szomszédság, a közös múlt, illetve nyelv, a történelem során kialakult szimpátia vagy éppen unszimpátia, stb.
Bevallom, engem az egész szombat esti felhajtásból éppen ez az utolsó fél óra szórakoztatott a legjobban. Amikor is kirajzolódott előttem egy európai viszonyrendszer: például hogy hogyan néznek a montenegróiak, a horvátok, a bosnyákok és a szlovének a szerbekre, büntetik-e a fehéroroszok és az ukránok az oroszokat, kap-e török szavazatot a görög versenyző (avagy fordítva), és még hosszasan sorolhatnám.
Úgyhogy azt mondom, ne bosszankodjunk a dolgon. Fogjuk fel egy nagy európai közvélemény-kutatásnak a dolgot (legkedvesebb országaink), amelyből évről évre megtudhatjuk, mit tartanak rólunk, illetve egymásról az öreg kontinens nemzetei. Hogy ehhez még zene is jár, az csak hab a tortán.