Drog és demokrácia

Amint az a vasárnapi történésekből is látható, kevés olyan kérdés vált ki akkora indulatot az emberekből, mint a könnyűdrogok liberilizálásának ügye. Noha mindenkinek határozott véleménye van a dologról,   tényekkel csak kevesen képesek megindokolni, hogy miért vannak ezen vagy azon az állásponton. Igaz, sok esetben még az úgymond „tényeket” is vitatják a felek.

Bizonyára sokak előtt ismert, hogy az Independent című brit liberális lap ez év márciusában a címlapján kért elnézést ezért, mert 1997-ben a kannabisz fogyasztásának dekriminalizálása mellett kampányolt. Az újság szerint azért változtattak véleményt, mert a mai marihuánafajták huszonötször több hatóanyagot (THC) tartalmaznak, mint annak idején. Emellett több bizonyíték merült fel arra vonatkozóan, hogy a használók egy részénél (elsősorban a kamaszoknál) pszichológiai problémákat okoz.

S bár a tekintélyes brit lap olyan erősnek tartotta ezeket a körülményeket, hogy felülvizsgálta az álláspontját, idehaza mégis többen akadtak, akik vitatták az említett megállapításokat. Hozzátáve a már jól ismert érveket, miszerint a tudatmódosító szerek veszélyességi listáján (ezt a Lancet című orvosi folyóirat közölte) a kannabisz a 11. helyet foglalja el, míg a dohányzás a 9., az alkohol pedig az 5. legveszélyesebb drog címét nyerte el. Utóbbiak fogyasztását pedig senki sem kívánja büntetni.

Miután száz százalékosan meggyőző, koherens érvrendszert semelyik oldal képviselőjétől sem hallottam (arról már nem is beszélve, hogy  szakemberek is ellentétes álláspontokra helyezkednek), így nyugodt szívvel egyik törekvést sem tudom támogatni. Ám azt igen, hogy ebben az ügyben mindenki szabadon kifejthesse a véleményét: az is, aki a marihuána liberalizációjáért emel szót, és az is, aki az ellen. A demokrácia ugyanis erről szól.

S itt van problémám mindazzal, ami Debrecenben történt, ahol (a rendőrségi engedély ellenére) megakadályozták, hogy a kendermagosok felállíthassák színpadukat, s megtarthassák a rendezvényüket. Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy ellentüntetők jelentek meg a Nagyerdőben. Hiszen a gyülekezés, a szólás szabadsága tüntetőt és ellentüntetőt egyaránt megillet. Ám az is meggyőződésem, hogy nagyon veszélyes, ha a nekünk nem tetsző vélemények elhangzását így tesszük lehetetlenné. És aki ezt nem érti, az a demokrácia lényegével nincs tisztában.