Paudits tizenegy év után újra a Madách színpadán

Hosszú évekig a Madách Színház üdvöskéje volt. Maga Paudits Béla sem tudja, miért hagyta ott a színházat. 1993-ban befejeződött a Madách-korszaka. A FÉSZEK Klubban lett vendéglátós. Úgy érezte, rátört a depresszió. Aztán azt lehetett hallani róla, hogy meg sem állt Kanadáig. Ott később a jól fizetett gyémántcsiszolást is kitanulta. Akkoriban már érszűkület, derékpanaszok kínozták. Néha hazajárt játszani, például Schwajdához, Szolnokra. 1997-ben hazajött. Lebénult, egy évre a hangja is elment. Munkája nem volt, nyomorgott. Lassacskán mégis sikerült talpra állnia, régi kollégái nem hagyták annyiban a dolgot.

– Látja, szeretnek engem – mondja Paudits. – Amikor a Macskák ezredik előadására meghívtak, olyan szeretettel fogadtak, mintha el sem mentem volna. Csak néztem rájuk, és azt mondtam: olyan szépek vagytok, mintha angyalpor lenne az arcotokon, nem öregszetek. 

1971: diploma a Színművészeti Főiskolán

1971–73 József Attila Színház

1973–1985 Madách Színház

1985–1989 szabadúszó

1989–1993 Madách Színház

1993–1997 Kanadában éli „civil” életét

1997–2004 szabadúszó, a nyomor évei

2004-től újra a Madách Színház tagja

Szerepei: Macskák, József és a színes, szélesvásznú álomkabát, Kabaré Karácsony előtt meghívta Szirtes Tamás. Pauditsnak szegezte a kérdést, nincs-e kedve visszajönni. A színész csak nézett rá, nem is tudta, hogy ő a Madách Színház új igazgatója.
– A pályám szorosan összefonódott Paudits Béla pályájával – mondja a rendező. – Mindig különleges színészi tehetségnek tartottam. Rendkívül sajnáltam, amikor pályája 1993-ban megtört. Úgy éreztem, a közönségnek szüksége van rá, és neki is a közönségre.
Szirtes tavasszal újra hívta Pauditsot, aki végre igent mondott.
– Sokáig átmentem a túloldalra, hogy ne lássam a színházat, mert fájt a szívem – vallja be a színész. – Nem bánom.
A kudarcokban is van valami jó. Ha néhány hónapja valaki azt mondja, hogy újra a Madáchban játszom, körberöhögöm. És látja, most egy önálló esttel itt vagyok.