SONLINE

Étlapozó Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

Barátságosan hívogató zöld fény mögött szerényen bújik meg a kétszintes ház alsó terében kialakított étterem, ami első betoppanáskor már vendégszerető légköbméterekkel fogadja az éhes lelkeket. Az ódon fabútor és az enyhítésre vidám sárgába állított kontraszt étvágy-gerjesztő könnyedséget rajzol a meglepően gazdag és sokszínű étlap lapozgatásához.
Pincérünk fiatalos lendülettel sürög, minden tisztelettel, téli fáradtság teljes mellőzésével. A tegeződés sem zavaró, főleg annak tudatában, hogy sült, olasz, feltétes kelt tészták készítésével is foglalatoskodnak a lengőajtóval elválasztott konyha fényében.

Az Aratóleves nem könnyű, de finom – jelez merészen a papír, és a felszolgálás után nincs kétségünk: különleges élmény vár ránk. A külön levesestálban felszolgált főzet inkább adagra nehéz – kéttányérnyi. Ízeiben egyáltalán nem súlyos a tulajdonképpen magyaros káposztaleves, amit kolbásszal, hússal, szalonnával feszítettek és mértékletesen fűszereztek hagyományosan savanyúsűrűségre.   A fokhagymakrémleves kötelezően selymes, egyáltalán nem túlzó jellegzetes párolgásával. Egyetlen hibája talán a félkenyérnyi pirítós, amit vélhetően sokkal inkább hozzá, mint a lébe úsztatva illett volna tálalni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A leves után hallal könnyítettünk a felkavaró kavalkádon, ebben nagy segítségünkre volt a legalább hatféle étket kínáló választék. A három lazac-steak aranybarnán sütkérezett a tejszínes, kapros gnocci-halmon a Kis Szieszta halformájú, felhevített tányérján, ami pincérünk figyelmességének köszönhetően nem okozott maradandó égési sérülést. Az összhatás tengerparti nyaralások könnyű vacsoráját idézte egy ismeretlen egzotikus utazás legszebb kulináris élményeként.

Álmodozásunknak asztaltársaságunk azonban végett vetett, mert egyszerűnek és frissnek ígérkező, roston sütött pulykamellfiléje hiába volt szép a mazsolás rizs árnyékában, a gusztusosan tálalt erdeigyümölcs-mártás alatt száraznak, rágósnak bizonyult. A hirtelen sütött szárnyas hemzsegett az oda nem illő porcoktól, és kóstolás után be kellett látnunk: a legalapvetőbb fűszerek kellő mennyisége sem javíthatott a helyzeten. Az egészet a különleges gyümölcsökből a szerencsére maguk természetességében meghagyott mártás fanyarsága és a köret különlegessége feljavította ugyan, de a száraz pulyka visszarángatta özvegy Zimbabwei Kálmánnét az ítélkezés realizmusába mediterrán nyárban sziesztázó álmából.

A kötelező desszertsorban kedvencünkre böktünk, és mint kiderül: egyáltalán nem hiába. A lángoló Gundel-palacsinta körül felszolgálás után még hosszasan tekergőztek a likőr táplálta lángok, hevítve a fenséges édességet. A csokoládé arányaiban, cukorszintjében tökéletes harmóniában olvadt a finom tésztára, a tejben főzött diótöltelék pedig elfelejttette velünk korábban meglévő csekély bosszúságunk.