SONLINE

Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

A nyitva tartás körülményei még nem a legtisztábbak, de királyi példamutatás már észrevehető az étkeken Kaposvár legfrissebb és legszerénytelenebb éttermében, a Royalban.
Hetekkel ezelőtt, már ezen özvegyasszonyos sorok befogadója, a Somogyi Hírlap is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a középiskolából gyászházzá, abból luxuspalotává avanzsáló, Fő téren álló épület egy első kategóriás éttermet fogadott magába – némi villany és áramvezetési hiányosságok miatt - kisebb csúszással. Ezt az időeltoldódást még mi is tetten értük, mert bár tábla szerint mehettünk volna ebédelni is, áramszünet okán kénytelenek voltunk estére tolni látogatásunkat.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A belsőépítészek a megyeszékhely legaranyozottabb éttermét hozták össze. A nagyjából másfél méteres képátmérőjű, falra akasztott tévé és az asztalok se csipke, se tubarózsa mini terítője rombolt némiképp a királyi lakosztályok összhatásán, még akkor is, ha a megyeszékhely legpróbáltabb felszolgálócsapata profin tüsténkedett asztalunk körül vacsoránk alatt.
Az étlapon a modernben klasszikus séfmesterség nyomait fedeztük fel, ahol a tradicionális alapanyagok (mangalica, kacsa, bárány, marha, harcsa, fogas) szépen belesimulnak a főszakács európai ízvilágába.
A különleges, talán kissé cirádás megfogalmazásból azért sikerült szerencsés kézzel választanunk, még ha nem is sejtettük, hogy az étkezés tele lesz csupa fontos aprósággal, ami a későbbiekben fokozatosan tette egyre elégedettebbé esténket.

A zelleres burgonyakrém-levest például enyhén sótlannak találtuk az első kanálazáskor, de ahogyan feltörtük a lében elrejtett mangalicaszalonna chips-et, kiteljesedett szánkban a helytől előre elvárható harmónia. A kerti saláta hivalkodás nélkül, mégis kidolgozottan, magától értetődően szolgált tökéletes alátétet a kissé talán szűken mért füstölt marhanyelvnek a marinált retek kíséretében.  Mangalicafilénk ízletesen és puhán emelkedett az egyszerűen mért puliszkahalom fölött fejedelmi főétellé a vargányás kíséretben.

Szavakat nem találtunk a fogalmazásra, azt meghagytuk a séfnek, aki elnémított minket a különlegesre zöldfűszerezett ízegyüttessel.
Már csak a desszertek maradtak, amiket nem hagyhattunk próba nélkül. A zöldpisztáciás palacsinta szinte magára húzta a citromkrémet és a likőrös epret a tökélyben. A creme bruleé karamelljének feltörése után képzeletben egy franciaországi étteremben ültünk át, s azonnal arcon csókolt minket Audrey Tautou, ahogyan Amelie édességével valóban csodálatos lett az életünk.

Zimbabwei Kálmánnénak tudomásul kellett vennie, hogy Royal Étterem új dimenziót kínál, s nem csak a külsőségekben, a konyhában is. Az első kategória büszkeséget és elvárást hordoz magában, ahol kevés a szaftos csülök és egy jól eltalált tyúkhúsleves. Ide profizmus kell, odafigyelés, trend, újdonság, hűség. Furcsa, de ezt mind megkapja az ember a Fő tér új éttermében, de nem árt az elején leszögezni: el is kérik az árát!