SONLINE

Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

Van az az éhség, amikor az ember képes volna szőröstül-bőröstül fölfalni az első szembejövő ökröt. De nem teszi, mert a ökröket manapság gyakran autókarosszéria is borítja, és a tudomány amúgy is föltalálta már a gyorséttermet. Sorozatunkban többször kísértettük már a gasztronómia isteneit azzal, hogy gyorséttermet is kifiléztünk. Kettős cél vezérelt ilyenkor bennünket. Az egyik az a kelet-zimbabwei népi megfigyelés, miszerint csak jó és rossz konyha létezik. A másik pedig az az észak-nyugat-balkáni valóságból érkező tapasztalat, miszerint nyámmoghatunk itt napestig az első somogyi Michelin-csillagra vágyva, ha egyszer az emberek nagy többsége nem tudja a minőséget megfizetni. Időnként betekintünk hát a rapid gasztronómia boszorkánykonyhájába.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Robi bácsi üstökösként villant föl öt-hat éve a kaposvári gyorsétteremi kínálat egyre szélesedő horizontján. Utóbb nagy fába vágta fejszéjét a Lakoma-bárból kinőtt „étteremlánc”: Kaposvár kevés nyugat-európai (vesd össze: mint harminc éve a jugoszláv) hangulatú terének egyikén nyitott gyorsétkezdét. A város legújabb beváráslóközpontjának szívében kora délután tértünk a lényegre, a Lakoma Étel- és Sütiház értékelésébe.
 
A hely letisztult, mondhatni minimalista. A belsőépítészet kerülte az olyan sallangokat, melyek hangulatukkal marasztalnák a vendéget. De minek is arra a kis időre, amíg az ember a fránya multik által kimért szűkös ebédidőben elsajátítja a napi betevőt. A levesek közül megcsappant kínálattal találkozunk. Talán ez, a levesek hosszas várakozása az oka, hogy a csipkedett mind a lencse-, mind a zöldbablevesben túlpuhult. Az idő sem segített a lencsén.

És most az ízvilágról. Az éttermek a nevükkel, a kínálatukkal, a séfjükkel, az áraikkal valamelyest belövik a leendő kuncsaftok ízlésvilágát. A gyorséttermek azonban egyszerre főznek a zulu törzsfőnöknek, az álruhában arra járó királynak, a rendőrnek és a vadakat terelő juhásznak. Érettségipélda-gyanús a kérdés: mennyi bors kell a lecsós sertésszeletbe, ha abból Gyurcsány, Orbán és Gáspár Evelin is csillapítani kívánja legendás éhségét? Nem tudjuk.
Azt viszont tudjuk, hogy a lecsós sertésszeletet a alsó tagozatos menzakosztnál felnőttesebben érdemes fűszerezni. A gyerekek majd esznek a pulykaragus választékból: le a kalappal Robi bácsiék fantáziája előtt! Pikáns tejszínes-uborkás, zöldfűszeres-currys és pörköltszerű változat egyaránt található a felhozatalban.

Minden idők legzimbabweibb Kálmánnéja a kifőzdéket a desszertek miatt öleli keblére leginkább. Tegye a kezét a szívemre, kedves olvasó! Hát mikor állna neki otthon molyolni máglyarakással? Ha mégis, a máglyarakás tésztáját kevésbé élesztős kifliből-zsemléből tegye a tepsibe, és ne feledje a diós-kajszis tölteléket a hab alá. A Lakomában a vargabéles inkább bejött. A rakott palacsintáért (ami sajnálatosan ritkaság a közétkeztetésben!) kénytelenek leszünk visszaosonni a kaposvári Lakoma-egységbe. Figyeljék a krétás feliratot, mert délután (nehezen olvasható, mikortól) sokkal olcsóbb az étek.