SONLINE

Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk...

Három esztendő telt el azóta, hogy legutóbb tesztelésre mentünk a focifaluba, akkor edzésre biztattuk nagyberki Sport Panzió és Étterem szakácsát, de mára akkorát fordult a világ, hogy kellemes étkezési csalódásunk után bátran az élvonalba ajánljuk a somogyi rónaság méltánytalanul elhanyagolt konyháját.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Már a megérkezés utáni italrendelés garatnyomokat hagyott bennünk, hiszen még Balaton-parti és megyeszékhelyen kényelmesedő első osztályú éttermekben is ritka az a dán csapolt sör, amiből rendelhettünk, ezért kihagyhatatlanul rendeltünk is. Kortyolgatás közben a helyiség egyszerű, valószínűleg környezetidegen ízlésességében vidáman választottunk a bőséges étlapról, s közben lelátóhangulatban élvezhettük a betévedő néhány szakértő elemzését a Nagyberki focicsapatának tavaszi szerepléséről. Illedelmes főpincérünk mindössze 6-8 perces várakozás után előrukkolt a lélekmelegítően forró levesekkel.

Az erdélyi húsleves gazdag zöldségkínálatában és lenyűgözően pontos harmóniájában mindössze a mirelit zöldborsó futott lesre a szakács kezei között. A brokkolikrémleves selymességében pedig csak az olcsó sajtbetét cselezte túl magát az alapvonalon. Persze mindkettő túl volt minden várakozásunkon, a hibákkal együtt is. A kanalazgatás örömét a hús jellegzetes hőkezelési szimfóniája fokozta a konyhából, már ekkor tudhattuk: a legnemesebb marha- és sertésdarabok frissen kerülnek főfogásként tányérunkra.

Specialitásokat, jellegzetesen helyi ízeket kutatva esett választásunk a somogyi hátszínrostélyosra, amelyet hagymás dödöllével állítottak csatarendbe tányérunkon, de ugyanilyen megfontolások mentén tűztük villahegyre a szentgyörgyhegyi szűzpecsenyét bundázott burgonyával. A megyénk nevét viselő marhaság közepesen átsütve, a közepén egy fagyasztott paprikakrém-féleséggel került csatárposztra, amit dödöllebekkek óvtak harciasan. A tálalási finomságon túl az ízeket is sikerült gólhelyzetbe állítani. A hagymás köret háttérországában a rostélyos bombalövésnek bizonyult.

A szentgyörgyhegyi bor édeskés piruettjén dinsztelődött hagymás, szalonnás szűzpecsenye-áztató kiváló karaktert rajzolt a nemes sertéshúsnak. Az ízlelést mindössze a kolozsvári szalonnában felejtett porcok zavarták meg a csúfos fogropogtatás miatt, de szerencsére a bundázott burgonya elfeledtette velünk a teljesítmény kilengését.
Az adagokkal sem volt probléma, degeszre nem ettük ízgólokkal terhelt gyomrunk, de kapunk jóllakottan, pénztárcánk közepesen megterhelve távozhatott Nagyberkiből.



Ha mindehhez hozzáadjuk a vendéglátó-ipari alapiskola mára sajnos kihalóban lévő, de a sportos étteremben szerencsére újra megtalált számlabemutatási szokását, amely szerint diszkréten, burkolt eleganciával mutatják meg nekünk az ellenérték összegét, maximálisan élvonalba javasoljuk a 61-es főút melletti gaszt-roteljesítményt.