SONLINE

felfoghatatlan. Ha egy idős embert temetünk, az sem fájdalom mentes... de egy ereje teljében lévő 19 éves fiút temetni... az szörnyű...főként, hogy a halála ilyen erőszakosan történt...
lassan már senkihez sem lehet szólni, mert simán megölhet, ha nem tetszik neki amit mondok???

Amikor kislány voltam és elkísértem a nagymamámat a temetőbe mindig csodálkozva nézetem azt, hogy születtek emberek 1920-ban sőt még az 1800-as években is és amikor meghaltak én még akkor sem éltem, pedig többségében hosszú földi pályát tudhattak magukénak. Ma pedig könnybe lábadt szemmel nézem egy ártatlan fiú képét, amelyen egy gyászszalag hirdeti: 1990-2009....Isten nyugosztaljon Miklós!!! :'(
Bennem is ugyanazok játszódtak le, mint a cikk írójában...
Sono gocce di memoria queste lacrime nuove...siamo giá cosí lontani...siamo uguali e fragili

Maximálisan osztom a cikk írójának véleményét. A történtekkor a campuson tartózkodtam. Mikor jöttek az első hírek, még nem fogták el a tettest. Az első, amire mindenki gondolt az volt, hogy ezt nem tehette egy magyar hallgató, biztos a külföldi évfolyamról követte el valaki. De hamarosan kiderült, hogy nem.

Nem ismerem személyesen az érintett gyógyszerész-csoportot, de még ma sem tudok úgy felébredni, hogy ne az legyen az első gondolatom, hogy ez nem történhetett meg. Még mindig nem hiszem el, hogy milyen borzalmak történtek abban a teremben, ahová fél évig jártam gyakorlatokra, és ahol végül letettem a biofizika szigorlatot. Az egyetemen a légkör teljesen megváltozott, valóban megjelent a hallgatók körében a félelem, hogy ez bárkivel megtörténhet.

Egy ilyen bűnt nem lehet megtorolni sehogy sem, mint ahogy a család és a barátok fájdalmát sem enyhítheti semmi sem.

A tragédia estéjén beszélt hozzánk a dékánunk: "próbáljuk megérteni a megérthetetlent és elfogadni az elfogadhatatlant". Ezekből az ambivalens gondolatokból kiderült, hogy már soha nem lesz a pécsi orvosi egyetem olyan, mint régen, valami véglegesen megváltozott.

Nekem ez a cikk nem tetszik. Én, mint pécsi egyetemista, volt kaposvári gimnazista (igaz nem táncsicsos, hanem munkácsys) kicsit máshogy írtam volna meg. Sok benne a közhely...

Nyugodj békében Miklós!

Kedves Fruncsy ! Ez ugyan a Bibliából való idézet, de spongyát rá ! Kicsit zavaros fejtegetésednek avval a részével lehet egyetérteni, hogy mind az áldozat, mind a tettes hozzátartozói szempontjából tragédiának tekinthető a dolog, amiért részvétet illetnek....

Az a baj, hogy most kitalálták, hogy az elkövető nem beszámítható. Ezzel meg lesz "magyarázva" minden. Gyógykezelik a mi pénzünkön és néhány év múlva kiengedik. Igaza van az előző hozzászólónak "Szemet szemért, fogat fogért!". Sőt, ki kellene kötözni a főtérre és kínozni, amíg fel nem adja. Mint a középkorban. Akkor lenne itt rend. Meg ezek után a többi "nem beszámítható állapotú" is elgondolkodna az esetleges tette előtt...
Nagyon sajnálom a hozzátartozókat, nekik a legnehezebb... Bele sem merek gondolni abba, mi lenne, ha ez az én családtagommal vagy ismerősömmel történne. Szerintem még sokan vannak így. És mint az esetből kiderült, bármikor bekövetkezhet. Legalábbis ha ez így megy tovább. Akkor idegeskedjünk emiatt mindig?? Amíg ilyeneket hagynak mászkálni közöttünk...
Kár volt azért az értékes emberért. Még ha egy kocsmában történik ilyen, talán nem lenne kár érte, de egy egyetemistáért... Hihetetlen, hogy egy kultúrált helyen, ahova (eddig azt hittük) normális emberek járnak, ilyen megtörténhet.

"Szemet szemért,fogat fogért" -szól a remekül megfogalmazott római törvény.Igen,abban a korban még élt az igazság hite.Sajnálom,hogy a mai Magyarország területén hagyták idáig fajulni a dolgokat.Aki dühből és akarattal elveszi egy másik ember életét,az megérdemli,hogy elvegyék az övét is.Sajnálom a szüleit,de nekik is be kell látniuk,hogy ez egy megbocsáthatatlan bűn,amit nem lehet csak úgy elfelejteni és a szőnyeg alá söpörni.
Az elhunyt hozzátartozóinak kivánom,hogy tartsanak ki,őrizzék emlékét örökké.Őszinte részvétem.Talán erre már felkapja a fejét mindenki,akinek kell,hogy nem engedhetjük meg magunknak,hogy gyermekeink ilyen világban nőljenek fel.
Emlékeztetném az embereket,hogy a világ,a Föld,nem a mi tulajdonunk,csak az unokáinktól kaptuk kölcsön,ezért próbáljunk meg úgy élni rajta,hogy arra ők is büszkék lehessenek.
Nem szabad hagyni,hogy a brutalitás ,az erőszak elsöpörje a világunkat.
Mégegyszer mély tisztelettel kivánok őszinte részvétet az elhunyt családjának.