SONLINE

Igaz, Kochi, ahol laktam, nagyjából Afrika északi részével van egy hosszúsági szélességen, de a japánoknál nincs fűtés, csak Hokkaidón, mert ott nagyon hideg van télen. Hiába voltam Afrikával egyvonalban, esténként megfagytam. Napközben nem volt vészes, 0 fok volt a legalacsonyabb hőmérséklet, de azért fűtés nélkül nem volt kellemes. Volt elektronikus ágymelegítőm, vagy öt takaróm, a pizsamára húztam melegítőt is, egyszer meg még a sapkámat is felvettem, mert reggelre lefagyott a fülem. A japán házak általában picik, mert kevés a hely, és mindenütt tolóajtók vannak. A tataminak imádtam az illatát, az nálunk csak a nagyszobában volt. A házakba tilos cipővel belépni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A fürdés is érdekes volt. Először leülsz egy kis sámlira a kád mellé, beszappanozod magad, lemosod, és utána ülsz csak be a forró vízbe. Egy fedőt raktunk a kádra, hogy ne hűljön ki a víz. Mivel ugye ez nem lett szappanos, minden családtag ebben az egy vízben áztatta magát. Egy fárasztó, hideg nap után nagyon jól ki lehetett kapcsolódni, és még masszírozni is tudott a kád. A japán nyilvános fürdőkben, az onszenekben meg meztelenül kell fürdeni, külön férfiak és nők, és van, ahova például tetoválással be sem lehet menni. Sokat nem takarítottak nálunk. A fogadóanya néha felmosott, és ezzel el volt intézve a takarítás. Igaz, minden kutya- és macskaszőr volt, mert az állatok is benn laktak, de őket ez nem zavarta. Vasalva csak az egyenruha volt, a többi ruhát pedig száradás után összehajtogattuk, és már lehetett is felvenni. (Folytatjuk)