SONLINE

Bevallom, kimaradt egy hosszú - több éves - időszak, amikor nem fordítottam Rád elég időt, elhanyagoltalak. Mint a legtöbb gyermek, az én leveleim és imáim sem álltak másból, mint kérésekből és panaszáradatból. Sosem érdeklődtem úgy igazán a hogyléted felől, csak az hajtott, hogy megkapjam, amire vágytam, legyen az egy mesés játékpalota, egy beszélő Barbie baba, vagy bármilyen vacak. Ma már értem, Apukám miért mondta sokszor „hülyeségek”-nek azokat. Nem mintha nem lett volna meg mindenem, mert Anyukám, akár egy jóságos angyalka, mindig rábeszélte Őt, mert tudta, hogy a játékok fontos, sőt elengedhetetlen kellékek egy kisember számára.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Egyébként nem is erről akartam írni Neked. Úgy látszik, eltértem a tárgytól a nagy nosztalgiázásban. Szóval, úgy döntöttem, hogy az idei levelem nem kérések és kívánságok hadának felsorakoztatásából fog állni, hanem sokkal inkább köszönetből és a hála-tartozásom listájából.
Először is szeretném megköszönni Neked írásban, (ha már személyesen nem tudom) hogy Te, áldott Jézuska az angyalok seregével vigyázol rám. Nevezhetnénk szerencsének is, hogy kisebb sérülésekkel megúsztam, hogy egy autó három héttel ezelőtt elütött, de nem érdemes. Hiszek a gondviselésben és a szeretet erejében. Nem csupán a mennyei, hanem a földi erőkben is.

Mindenütt szeretet vesz körül és ez jó. A lehető legjobb, ami valaha történhet velem. Hogy szeretek és szeretnek. Hogy olyasvalaki iránt érzek szerelmet, aki viszonozza a szerelmemet. Nem is létezik nagyszerűbb érzés a szerelemnél, most már tudom. Korábban nem hittem benne, mert soha nem éreztem így, vagy talán sehogy sem éreztem, ugyanis Ő nekem az első és egyetlen. Hálás vagyok, hogy majdnem egy évvel ezelőtt megkaptam Tőled a legszebb ajándékot, nem is kérek mást, csak hogy tartsd meg nekem Őt, és tartsál meg minket az Örökkévalóságig.