SONLINE

A közmunkás a jogszabályokban előírt kötelességét teljesíti, és zsebre teszi a nem éppen sok bért, és megszűnik minden kapcsolata az alkalmi munkaadóval, az állammal. A munkaviszonyhoz a béren kívül társult még egy csomó juttatás: a törzsgárdatagság, a részesedés a nyereségből, a jubileumi jutalom és lehetne még sorolni. A közmunkához semmi nem
társul, csak a munka ellenértéke.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Persze, ez is sokkal több a semminél, és az embert arra figyelmezteti, hogy a megélhetéshez szükséges pénzt munkával lehet és kell előteremteni. Az is tény, hogy az új munka törvénykönyvével egy csomó, korábban a kötődést jelentő juttatás megszűnik a munkáltatóknál is. De az emberek – mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk – ragaszkodunk a kenyéradónkhoz.

Régóta figyelem a gyászjelentéseket – gondolom, sokan vannak így vele –, de nem azt keresem, hogy van-e az elhunytak között ismerős, hanem azt figyelem, hogy mit tartanak az elmúlt életből fontosnak a gyászolók. Azt tapasztalom, hogy a szakmát, a foglalkozást és a munkahelyet nagyra értékelik, és ennek kapcsán nem mulasztják el feltüntetni azt, hogy az elhunyt hol töltötte munkaéveit.

Régi somogyi vállalatok tűnnek fel: a Sáév például (a fiatalok kedvéért: a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat) neve még mindig gyakran olvasható, mert az emberek szerették ezt a céget. Munkát, biztonságot, kenyeret adott nekik, és jövőt ígért.
Ezért is érdemes volna a munkahelyekért tenni.