SONLINE

Jót derültünk, magunkra/fiatalságunkra ismertünk. Fél szavakból is értjük egymást: hetvenhét november hét, Che Guevara, Csucsu bár (a Csattanogából), Ki Mit Tud, Femina női foci, lenti katonaság, Auróra. Jót derültünk, pedig ebben a maga korában semmi vicces nem volt. Nem is ezeket a szavakat, hanem a kort, benne magunkat mosolyogtuk ki. Forradalmi idők voltak, „forradalom” az állóvízben, a mozdulatlanságban.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Nevetünk, pedig igazából sírnunk kéne az elvesztegetett évtizedek miatt. De nevetünk, mert azt mondjuk, úgy hisszük: ez a múlt, magunk mögött hagytuk.

Pedig forradalmi időket élünk már megint. Isten adja, hogy ne kelljen a demokráciát valamilyen más rendszerrel fölváltanunk – alig néhány napja, hogy miniszterelnökünk e meglepő mondatra ragadtatta magát és nem sokra rá folytatta is: választási feliratkozást vezetnek be, azaz csak az szavazhat, aki regisztráltatja magát. Aki ezt a választójog súlyos korlátozásának, antidemokratikusnak mondja, annak a „modern Szabad Nép” szombati számában már meg is felelt: „Akkor Amerika is orbáni diktatúra, ott is van regisztráció”. Csakhogy Amerikában se népesség-nyilvántartás, se választói névjegyzék. No persze: nem nyitunk vitát.

Ha a gyerekeink is tudnak majd olyan felszabadultan nevetni a forradalmunkon, ahogyan mi tudunk apáinkén, akkor egye fene, akkor jöjjön az a regisztráció!...