SONLINE

Tök az adu, várom az első ütést, addig is ott pihen a kezemben a király és a filkó, a Stüszi vadász hosszú, méla lesben. Papíron negyvenet érnek, már, ha sikerül lehívni őket. Az idő azonban ellenük dolgozik. Egy vadonat idea szerint ugyanis tűrhetetlen, hogy svájci szabadsághősökkel verik a blattot Kárpát-medence szerte, a magyar kártya magyar hősöket kíván, nem holmi helvét lázadókat, mint Rudenz Ulrich, Fürst Walter vagy Tell Vilmos, ideje lenne végre átrajzolni a kártyatörténelmet.

Majd' 180 évig kitűnően megfelelt a figurasor, melyről kevesen tudják, a magyar nemzeti ellenállási mozgalom egyik legrégebbi darabja. Kiötlője és megrajzolója a reformkor közepén a Habsburg-uralkodóházzal szembeni ellenállást akarta kártyapapírra vetni, ám ki kellett játszani a cenzúrát is. Így kerültek Kossuth, Wesselényi, Táncsics és társaik helyett Schiller Tell Vilmos operájának alakjai figuraként a pakliba: egy német zeneszerző darabján mégsem találhatott fogást a tekintetes kamarilla. Schneider Józsefet a műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághős Tell Vilmost és társait, két lap a zsarnok helytartót, Gesslert és csatlósát ábrázolja – a diktatórikus hatalom ellen lázadók mindig is értették-érezték az áthallást. Manapság erre nincs szükség, a következő ötlet nyilván Arany János A walesi bárdokjára vonatkozik majd, nehogymár Edward király léptessen fakó lován...

A cikk a hirdetés után folytatódik

A legenda szerint a szovjet autóipar első valamirevaló darabjának elnevezésekor óriási vita tört ki a tervezők és a párttitkárok között, mi legyen a kocsi neve. Előbbiek a Pobeda, vagyis Győzelem, utóbbiak a Rogyina, azaz Haza név mellett kardoskodtak. Sztálin végül megkérdezte: mennyiért is árulják majd?
Ő sem szerette az áthallásokat...