SONLINE

Lassan egy hónapja kering az interneten egy dokumentum, melyben Ilkei Csaba, az kilencvenes országgyűlési választásokon Somogyból az MDF színeiben a parlamentbe jutott egykori tévés felfedte Örsi Ferenc, A Tenkes kapitánya írójának állambiztonsági múltját. A barcsi író története persze csak csepp a tengerben, ha nyilvánossá tennének minden iratot, megannyi ismert és ismeretlen, köztiszteletben álló, illetve az ismerősök által megbecsült honfitársról derülne ki, kapcsolatban állt a belső elhárítással. Vélhetően ez az oka, hogy az elmúlt huszonkét esztendőben nem akadt olyan parlamenti erő, mely – noha a köz részéről mindig mutatkozott rá igény – nyilvánossá merte volna tenni az aktákat.

A cikk a hirdetés után folytatódik

„A teljes nyilvánosság újra áldozatokat csinálna a kommunista rendszer áldozataiból” – mondta a hétvégén a nagyobbik kormánypárt egyik frakcióvezető-helyettese magyarázatként, miért csúszik az állambiztonsági múltat egyszer s mindenkorra tisztázó-lezáró Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállítása, s miért csak a kormányzati ciklus végéig akarják kidolgozni a grémium működését. A fontolva haladás persze érthető, ha azt nézzük, a kormányoldal holdudvarában legalább annyian találhatók az egykori állampárt hajdani potentátjai közül, mint az MSZMP-ből szocialista párttá reformodott formációban. Számukra még akkor sem árt az óvatosság, ha mindenki tudja, a rendszerváltáskor ezerszám semmisítették meg az állampárti iratokat, s a rossz nyelvek szerint az aktuális titokminiszterek azóta is szépen mazsolázgattak az irathalomból. Így viszont már nem is meglepő, hogy a hajdani miniszter, Népfront-elnök, s a párt legszűkebb irányító testületének, a Politikai Bizottságnak a tagja is azt állítja magáról negyven év távlatából, megfigyelték.

A múltat végképp eltörölni – énekelte buzgón anno. Ez is egyfajta értelmezés...