2021.10.14. 19:30
Harry Potter legyen bárhol, mindig hazatalál
Lóki György hosszú évtizedek óta foglalkozik ragadozó madarak tenyésztésével és betanításával Somogyban. Már megérkezett az utánpótlás is, mert 12 éves fia is elkíséri a látványos bemutatókra.
A madárnak csak azért van neve, mert a látogatók mindig érdeklődve kérdezik – így lett „Enyém és Harry Potter” az elnevezése a dél-amerikai Harris-ölyvnek és a vándorsólyomnak. Békésen pihennek a gazda karján, de a nyugalmuk csak látszólagos, mert ezek a madarak mindig harcra készen repülnének és vadásznának, ha tehetnék, állítja a somogyi solymász.
– A zsákmányt visszahozzák a gazdájukhoz, ez tanult folyamat, de az fontos, hogy nem domesztikált, háziasított fajokkal dolgozunk – mondta Lóki György. – A ragadozó madarakat hiába tenyésztik, pár generációs tenyésztés nem írhatja felül a sok ezer év genetikai bevésődését, és cél is, hogy minél inkább megőrizzék a vadságukat, hiszen ez adja a solymászat eredményességét. Vadállatokkal dolgozunk, velük kell kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen a madarunk a hívásunkra hozzánk fog szállni.
Jelenleg Lókiék 30-nál több ragadozó madárral élnek együtt, 12 különböző fajt tartanak, tenyésztenek és reptetnek Somogysimonyi mellett egy tanyán. Ez naponta 24 óránál több elfoglaltságot ad, mondja tréfásan a hivatásos vadász, aki korábban vadkárfelmérőként is működött, de erre már nincs ideje.
– A tevékenységünket bátran mondhatjuk hivatásnak és életformának, önmagunk által vállalt felelősségnek az élővilág iránt – foglalta össze Lóki György. – A solymászat kultúrájának oktatása és fenntartása a feladatunk. A magyar történelmi kultúrában a solymászat jelentős szerepet játszott, és azon vagyunk, hogy ne felejtődjön el, gyarapítsuk a solymászati kultúrát, amely az ősiségünk alapjaiban gyökerezik és néplélekformáló hatású.
Minden fajnak külön karaktere van, ezen belül minden egyed önálló, saját személyiséggel rendelkezik, ezt a solymászok tudják, és igyekeznek ki is domborítani a bemutatókon. Amikor a kezdetekről faggatjuk, Lóki György azt felelte, hogy tizenéves kora óta tartott ragadozó madarakat, ez úgy volt ösztönösen a vérében, mint vadászkutyának a vadászat. A hagyományokat folytatja a kisebbik fia, Lóki Mátyás Csongor, aki beleszületett ebbe a tevékenységbe. 12 évesen már gyakorló solymászként is megállná a helyét, de önállóan még nem solymászhat, ám édesapja oldalán nap mint nap bizonyítja rátermettségét.
Somogyban van elég ragadozó
A ragadozó madarak sűrűsége a domborzatnak megfelelően változik, és mivel Somogy megye erdősültsége kimagasló, ehhez mérten az alacsony röptű ragadozó madarak, vagyis a héják, ölyvek, baglyok igazán nagy számban megtalálhatók megyénkben.
A pusztai, magasröptű ragadozó madárból ugyanakkor kevesebb van, azonban ezek is előfordulnak, főként az őszi vonulásuk idején. Somogyban nincs gond a ragadozó madarak számával, de mindig lehetne belőlük több, állította a somogysimonyi solymász.
Lóki György azt is hangsúlyozta: a solymászat mint kulturális tevékenység és hagyományos vadászati mód elválik a természetes vadállománytól, tehát közvetlen kapcsolatuk nincs a vadon élő madarakkal. Nem fognak be szabadon élő madarat, minden solymászkézen lévő madár tenyésztett.
Fotó: Muzslay Péter