Zsebpénz

Kisiskolásként kitaláltam, hogy egy asztalkára kipakolom a finom limonádékat és 20 forintért eladom a szomszédoknak. Azt hittem, ebből meggazdagodok, de csak pár pohár fogyott el, felét a nagymamám vette meg. Iskolásként alig vártam már, hogy nyáron dolgozhassak és pénzt keressek. Új sportcipőre, márkás ruhákra gyűjtögettem és a balatoni bulizás sem volt olcsó. Először Tami barátnőmmel egy családi barátunk barackosában kezdtünk. Hajnali ötre bicikliztünk ki az ültetvényre, rövidnadrágban, trikóban és nem értettük, hogy nyáron miért van mindenki hosszú ruhában. Este, fürdésnél aztán azt vettük észre, hogy rettenetesen viszket a bőrünk. A barack szöszeitől napokig vakaróztunk és hamar abba is hagytuk a gyümölcsszedést. Inkább a fonyódi piacra váltottam, ahol régi járókákból árultam a ruhákat, majd egy bőrdíszműves termékeit. Utóbbit nagyon szerettem, megtanultam övet rövidíteni, lyukasztani. 

Jó érzés volt, hogy a fizetésem bármire elkölthetem. Persze a nyár végére el is fogyott az utolsó forintig. Sokkal jobban megtanultam értékelni a pénzt, megértve, hogy milyen sokat kell dolgozni pár ezer forintért. A munka nemesít, szokták mondani… de ezen kívül sok más egyéb pozitív hatása van a fiatalok életére. Tudást és tapasztalatot szerezhetünk és később könnyebben illeszkedünk be egy munkahelyen. Lehet, már diákként egy olyan vállalathoz kerülünk, ahol megtaláljuk számításunkat és szívesen dolgozunk majd felnőttként is.