A csodás balatoni láp közepét érzi igazi otthonának

Máté Milán Imremajorban, a Balaton-Nagyberek zöld kapujában nőtt fel. Ahogy az író, Fekete István is rajongott a környékért, Milán sincs másképpen.

Gyermekkorában is szívesen töltötte idejét a természetben. Napjainkban – amikor éppen nem szakácsként dolgozik – minden szabad percét igyekszik a természetvédelmi területen tölteni, és megmutatni akinek csak lehet, miért is rajong annyira a Nagyberekért.

– Vissza szerettem volna adni azt a rengeteg gyönyörű pillanatot, amelyben itt volt részem – mondta Máté Milán, miközben a helyiek által csak „Rigóházának” hívott célpontunk felé vettük az irányt. Nem csak diszkóból és buliból áll az élet – tette hozzá, majd a szarvasnyomokra hívta fel a figyelmet. – Itt szoktak átkelni – magyarázta, s valóban, egy kitaposott ösvény látszott a magasra nőtt tavaszi fűben és az árokban is.

– Gyakran innen figyelem az állatokat – mutatta a helyet, ahol álcaruhában szokott mozdulatlanul gubbasztani akár hosszú órákon át. – Nem „cserkelek”, megvárom a vadat, igyekszem nem zavarni őket, és a szelet is figyelem, hogy ne érezzék meg, hogy itt vagyok. Kijövök már hajnalban, várom a témát. Az esti fényeket is szeretem, akkor is ugyanígy teszek négytől nyolc­ig – mondta a természetfotós, aki eleinte egy átlagos fényképezőgéppel hódolt hobbijának.

– Eljött az idő, amikor úgy éreztem, már nem elég a „fapados” fényképezőgép, mert nem hozta az áhított minőséget. Akkor beruháztam egy tükörreflexes, komolyabb eszközre, de van már lessátram is, és gyakran gumiruhát öltök, ha a Fehérvízi ősláp madarai közelébe szeretnék férkőzni – mesélt az elmúlt évek történéseiről. – Ha tehetném, ott, a lápvilág közepében laknék egy kis házban – jegyezte meg. – Ez a nyugalom, az egyedüllét, ami itt körülvesz, és az, hogy a természet mindig tud újat mutatni, semmire nem cserélhető. A Fehérvízi ősláp természetvédelmi terület. Négy olyan madarat sikerült már itt megfotóznom, amelyeknek az eszmei értéke négymillió forint – büszkélkedett a fotós, akinek a szeptember a kedvenc évszaka.

– A szarvasbőgés ideje csodálatos – mondta a természetrajongó. – Van olyan bika, amelyet öt éve folyamatosan fotózok. Már tudom, melyik a területe, hol érdemes várni rá. Kedvenceim a szarvasok és az itt fellelhető vadmacskák. Ez utóbbit nagy feladat lencsevégre kapni, mert rejtőzködő életmódot folytat. Kedvenc képe egy szarvasbika, amely a ködből lépett ki. Ahányszor csak beküldte fotóit a National Geographic felhívására, mindig a nap képének választották ötszáz választható fotó közül. Képei egyelőre a közösségi oldalán láthatók, ám hamarosan kiállításon is bemutathatja azokat Balatonfenyvesen.

Pettyes malackák

Hosszú órák várakozása után is előfordulhat, hogy kép nélkül tér haza. – Úgy vagyok vele, hogy ha ma nem sikerült, akkor holnap lövök majd egy jó képet. – Addig is kint vagyok a természetben. A turistákra neheztelek néha, nagy zajt csapnak. Legutóbb két órát vártam a vadlibákra, hogy a tojó kihozza a kislibákat. Meg is érkeztek, amikor jött két biciklis, és ugrott a képem, amire vártam – magyarázta Máté Milán. A természetfotós jelenleg egy vaddisznócsalád hétköznapjait kíséri figyelemmel. A kondában úgynevezett „babos”, azaz pettyes malackák színesítik az összképet.