SONLINE

Magyarországon ezerrel dübörög a Horthy-kultusz: a Teljesítménytúrázók Társasága a valamikori kormányzóról elnevezett teljesítménytúrát iktatott be a hivatalos eseménynaptárba, a Somogy megyei Kerekiben pár nappal ezelőtt – 72 esztendő után először – egész alakos Horthy-szobrot avattak, míg a gyömrői önkormányzat a lakosság véleményének a kikérése nélkül úgy határozott, hogy a település főterét Vitéz nagybányai Horthy Miklósról nevezi el. Hogy aztán a gyömrői képviselő-testület a helybéliek tiltakozása és/vagy saját lelkiismeretének a megnyugtatása okán döntött-e úgy, hogy megkéri Romsics Ignác történészt, próbáljon meg egy előadás erejéig az ellentengernagyról és az annak nevével fémjelzett, közel negyed századot átölelő korszakról úgymond „reális képet” adni, nem tudom megmondani, annyi azonban bizonyos, hogy ezzel a meghívással a gyömrői vezetésnek sikerült egy méretes öngólt rúgni. Sikerült, hiszen Romsics nemhogy nem állt neki a király nélküli királyság kormányzóját mentegetni, de elmondta, hogy Horthyt egy seregnyi dologért – egyebek mellett a fehérterorrért, a numerus claususért és az egyéb „fajvédő törvényekért”, a vidéki zsidóság haláltáborokba küldéséért, a Szovjetunió elleni, külső kényszer által nem indokolt hadba lépésért, a bűn rosszul előkészített és megkésett „kiugrási” kísérletért, no, és persze, a Szálasi Ferencnek átadott hatalomért – súlyos felelősség terheli. Amely értékelést egyébiránt nem csekély tévedés lenne kizárólag utókor nyakába varrni, ugyanis a Horthy által elkövetett hibákat (bűnöket) a kortársak egyike-másika – így többek között Bethlen István – sem mulasztotta el szóvá tenni.

Megjegyzem, múlhatatlanul szükség lenne több, a Romcsicséhoz hasonló, tényekkel alátámasztott előadást hallani, hiszen napjaink Magyarországán Horthy személyiségét és ténykedését – elsősorban a kormányzó politikai rehabilitációját elindító hazai (szélső)jobboldalnak „köszönhetően” – egyre többen kezdik el újra egyoldalúan látni. Épp úgy, mint az elmúlt évtizedek során oly sokszor, amikor a hatalom gazdái, a történészek és az emberek Horthyban hol csupán a Tanácsköztársaság utáni megtorlásokért, a Héjjas Iván és Prónay Pál által vezetett különítményesek garázdálkodásaiért, no, és a vidéki zsidók haláltáborokba hurcoláséért felelőssé tehető „véreskezű gyilkost”, hol meg csak az első és második bécsi döntéssel a Felvidéket és Észak-Erdélyt visszaszerző „országgyarapítót” (akinek az idején, 1938-tól  a magyar gazdaság is igen lendületesen fejlődött) vélték felfedezni. Nos, ami engem illet, ezeket az ellentétes véleményeket nagyon is meg tudom érteni, pláne, hogy a Horthy kultuszát „építgető” ökormányzatok és egyéb szervezetek akciói napjainkban sem találnak osztatlan lelkesedésre, sőt, azokat szinte mindenütt komoly lakossági tiltakozás kíséri. (Mint az tudott, Gyömrőn tüntettek a Szabadság tér átnevezése ellen, amiként Kerekiben is megosztotta a falut a Horthy-szobor.) Amelyre nézetem szerint akkor is illik tekintettel lenni, ha a „Főméltóságú Úr” életművének méltatása lassan megint a reneszánszát éli.