SONLINE

Az esztergályos, de lehet, hogy a lakatos, a tetőfedő vagy a vízvezeték-szerelő is hamarosan háromszor annyit keres, mint a feleslegesen kiképzett pszichológus, szociológus, médiaszakember. Ezt Demján Sándor, Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke mondta egy múlt heti fórumon. – A kérdés az, itthon tudjuk-e tartani őket, mert Nyugat-Európában ugyanez a helyzet – így Demján Sándor.

Horváth Miklós, a kaposvári Eötvös Loránd műszaki szakközépiskola igazgatója szerint a divatos, ám kevésbé keresett szakon tanulók közül sokan kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Ellenben a hiányszakmát tanuló diákokra vélhetően kedvező jövő vár. – Egy régi történet ugrik be – utalt a Demján-nyilatkozatra Horváth Miklós. – A hetvenes években egyetemistaként az NSZK-ban voltam gyakorlaton. Azt tapasztaltam: ugyanabban a csapatban a minősített hegesztő többet keresett, mint az üzemmérnök végzettségű minőségellenőr.

Horváth Miklós szerint ma idehaza különösen a gép- és építőiparban jellemzőek a hiányszakmák. Bár a szakmunkásokat érintő ösztöndíj-rendeletet jónak tartja, ezzel csupán egy a bökkenő: a rendszer bevezetése öt évet késett. – A rendszerváltás előtt nagyjából annyian mentek szakmunkásnak, mint amennyi diák főiskolára, egyetemre ment. Az utóbbi években szomorúan vettük észre, hogy eltolódtak az arányok. Manapság harmadannyi szakmunkás jár iskolába, mint amennyi főiskolás és egyetemista tanul.

Daxner Gábor, a VOSZ somogyi elnöke osztja főnöke véleményét. – Dunát lehetne rekeszteni a felesleges képzésekkel – emelte ki Daxner Gábor. – Rengeteg tizen- és huszonéves műkörmös, virágkötő és masszőr jár az iskolába. A diplomás képzés területén is hihetetlenül nagy a felhozatal, ám erősen kétlem, hogy például a médiában minden végzős hallgató biztosan álláshoz jut. Előre borítékolható, hogy rengetegen nem tudnak a szakmában maradni, de nyilván ez a sors vár sok színészre, rendezőre, szociológusra és jogászra is. Magyarországon egyfajta jogászgyár működik. Biztosan szükség van ennyi diplomásra?

A piac dönt, méghozzá gyorsan és keményen. Ezzel érvelt Daxner Gábor a minőségi szakmunkásképzés mellett. – A rendszerből hiányoznak a szerkezeti lakatosok, az ács-állványozók, a kiváló képesítésű kőművesek, lakatosok, bádogosok, festők. Bár sokan még jelenleg is inkább olyan szakmát tanulnak, ahol nincs túlzottan nagy fizikai igénybevétel, de előbb-utóbb ráébrednek a fiatalok: a gazdaság felszívja az értelmes munkát végző embereket. Biztos vagyok abban, hogy a mainál jobban megfizetik majd őket.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mire alapozza véleményét? Daxner Gábor úgy fogalmazott: mindig azt a szakmát fizetik meg, amire szükség van. Abban reménykedik, hogy az ország gazdasága hamarosan kedvező irányba mozdul el. Így már könnyen elképzelhető, hogy azok a szakmák, amelyeket most a kihalás veszélye fenyeget, előbb-utóbb felértékelődnek. Addig is azt tanácsolja: a pályaválasztás előtt álló fiatalokat ne a pillanatnyi divat motiválja. Próbálják meg felmérni, milyen szakmára van szükség a mindennapokban.

– S ha az ipari iskolában a gyakorlat alatt nem csak vizet és sört hord az ifjú szakember, hanem ellesi a szakma csínját-bínját, akkor egészen bizonyosan jó kereseti lehetőséghez jut. Tényleg többet vihet haza a családjának, mint egy minimálbér körül foglalkoztatott szociológus – fejtette ki Daxner Gábor.

Szigeti: befektetést az oktatásba!

Demján Sándor a képzési rendszerről is kifejtette véleményét. Egy interjúban úgy fogalmazott: „Nem tudom, kik rakták össze az oktatási rendszert, de azt hiszem, hogy itt óriási hibák vannak. A legnagyobb probléma ebben az eltorzult szisztémában a tanárképzés, mert ha nem lesznek, fizika- és matematikatanárok, akkor felejtsük el a gazdaságot”.

Szigeti Mariann, a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) megyei elnöke úgy vélte: valóban lényeges a színvonalas tanárképzés biztosítása. Ezen belül is meghatározó a leendő matematika- és fizikatanárok nívós oktatása, s főleg az, hogy hosszú távon is biztosítva legyen az utánpótlás. Külföldi példákra utalva rámutatott: Magyarországon végre el kellene jutni oda, ahová korábban Japán. – Az oktatásba sokat, minél nagyobb összeget szükséges befektetni – hangsúlyozta Szigeti Mariann. – Ez az egyik leghasznosabb, hatása évtizedek múlva is érezhető és a társadalom javára válik.