SONLINE

Gázkutakat nyitottak, fúrótornyok nőttek ki a földből az elmúlt egy év alatt a Dráva-medencében. Próbafúrásokkal igyekeznek behatárolni az utóbbi 30 év legnagyobb dunántúli szénhidrogénkincsét. 2007 óta kutat itt a Mol és a horvátországi olajipari vállalat (INA). 2008 nyarán beszállt a keresésbe a Magyar Horizont Energia Kft., a második legnagyobb hazai kőolaj- és földgázkutató társaság is, legutóbb Istvándiban végeztek próbafúrásokat a cég szakemberei. Itt is sikerrel jártak, a Barcshoz közeli falu lehet a következő reményteli gázlelőhely.

– Hatalmas dübörgést hallottunk, a feltörő gáz hangját. A kutatók és a tűzoltók minden óvintézkedést megtettek, hogy közbelépjenek egy esetleges gázkitörésnél – mondta Bencsik János polgármester. – A második, mélyebb fúrás nyomán gáz tört föl, a három-négy méteres láng napokon át égett. Őrzik a területet, s a szakemberek úgy tájékozattak bennünket, hogy két-három hónap kell az eredmény kiértékelésére. Azt mondták: biztosak a folytatásban. Próbafúrást végeztek a szomszédos Kisdobsza határában is, ott azonban nem jártak sikerrel.

Míg a Horizont Darány és Barcs térségében kutat, addig a Mol és az INA tőlük délebbre és keletebbre. A gázmező kiterjedését korszerű, háromdimenziós szeizmikus mérésekkel igyekeztek behatárolni. A talajszinten keltett mesterséges rezgéshullámok felszín alatti terjedéséből tudnak következtetni a földtani viszonyokra. A Molnál elmondták: ezekből a mérésekből idén a horvát oldalon és a baranyai Zaláta környékén lesz a legtöbb.

Gázkutat nyitottak a dél-somogyi Potonynál a két olajvállalat összefogásával: Novi Gradac és Potony között még 2007–2008-ban szeizmikus méréseket végeztek, amelyek igen biztató eredménnyel zárultak. Ezért itt kutat fúrtak, amelyet a Mol és az INA közösen finanszírozott. Ennek tesztelése nemrég megkezdődött. A Dráva felsőbb szakaszánál, Vízvár közelében ugyanakkor még 2009 elején nyitottak kutat, s annak tesztelése mára véget ért. A fúrófejet egyelőre lezárták.

Úgy tudjuk: jobbat vártak a lelőhelytől a szakemberek, s a hasznosításáról azt követően születik döntés, hogy az alsóbb szakaszokon végzett kutatások befejeződnek.

A Dráva-vidék a sikeres zalátai kutatás miatt került a figyelem középpontjába. A baranyai Zalátán – a somogyi megyehatártól nem messze – jelentős lelőhelyre bukkantak, s azóta jóformán egymást követik a térségben az újabb és újabb kutatások. A zalátai lelőhely már egymagában is a Dunántúl utóbbi harminc évének legnagyobb szénhidrogén-felfedezése, s mára minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az első becsléseknél jóval kiterjedtebb gázmezőt rejt ez a vidék. A gáztelep tárolókőzete és maga a telep átér Horvátországba.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A két vállalat szakembereiből felállt közös munkacsoport ez év első felére ígéri azt a tanulmányt, amely a további kutatási programokat tartalmazza a Dráva-medence területére. A szénhidrogénkincs hasznosítására több elképzelés is van: amennyiben az itt található földgáz fűtőértéke nem túl magas, akkor gázüzemű villamos energiát előállító erőmű építésében gondolkodnak.

Az első mezők

A Babócsa és Komlósd között fekvő gázmező volt – évtizedekkel ezelőtt – az egyik első nagy találata a kutatóknak a Dráva mentén, majd ezt követte a Barcs–Stari Gradac közti földgázmező feltárása, amelyet már a horvát olajtársasággal közösen vont művelésbe a Mol. Míg az utóbbin – körülbelül háromezer méter mélyen – jó minőségű gázt találtak, addig a magasabb talajrétegekben lévő babócsai mező jóval gyengébb minőségű nyersanyagot ad. A babócsai gázmezőnek már tíz éve a kimerülését jósolták, azonban időközben annyira megdrágult a gáz, hogy még további 7-8 évig megéri majd onnét kitermelni.

Találat az Ormánságban

A Sellyéhez közeli Zalátánál a Mol és az INA sikeres határ menti együttműködési programja új földgázmező felfedezéséhez vezetett. Szakembereik sikeres kutatófúrást hajtottak végre 2007-ben; a több mint háromezer méter mélyen lévő három rétegből kettő már bizonyítottan termel gázt. A zalátai rétegek közül a mélyebben fekvő, alsó rétegből napi hatvankétezer köbméter gázt termeltek a felszínre, kevés kondenzátum kíséretében. A középső szakasz vizsgálata pedig napi 337 ezer köbméter gázt eredményezett, ami hazai viszonylatban jelentős mennyiségnek számít.