SONLINE

„Azt ajánlotta a körzeti orvos, öblögessem sörrel a torkom...”
Őrületes rock and rollal kezdtek Feróék (a doboknál ifjabb Nagy, azaz Nagy Hunor Attila) pénteken este a mai Ikon-koncert felvezetéséül szolgáló Dob+Basszus Live-on, a siófoki Coke Clubon.

„Nem kell, még a semmi sem kell, nem kell, nem kell semmi, nem kell...”
– Ez az egyik legrégebbi és a miránk talán legjellemzőbb dalunk – így Nagy Feró Lévai Balázs kérdésére a színpadon berendezett alkalmi stúdióban. – A tagadás tagadása. Ami talán csak a magyar nyelvben nem igenlés. De a fiatalok persze már ezt se értik...

Még szerencse. Vagy kár? Tény: aligha gondolta Feró, hogy egyszer még tízéves forma táncos lányok őrjöngenek előtte az első sorban. Pénteken este pedig ez volt a valóság. Az „úri közönség” a napozóágyakon a fehér homokban, egy csapatnyi kislány (tánctáborosok) meg a „dühöngőben”. Feró tata ikon lett. Azaz lesz, ma este kilenctől.

– Hadd halljam! Az úri közönség is! – spannolta a hangulatot arra a számra, amit szerinte ma már minden lakodalomban kötelező eljátszani. Igen, igen az Azok a boldog szép napok következtek és láss csodát, az „úri közönség” is Feróval énekelte.

„Mindent odaadnék, ha újra velem lennél”
Nem ismernek erre a sorra? Nem csoda, ez volt Nagy Feró első dalszövegének refrénje. A Dob+Basszus ugyanis arra is jó, hogy lerántsa a leplet efféle titkokról, miként arról is, hogy mit szeret fényképezni a legújabb ikon-jelölt. Kevesen találnák ki: virágot.
– Most buktam meg – reagált Feró a lelepleződésre.
– Egy rockerhez inkább illene mondjuk...a ló – ismerte el Lévai Balázs is.

További találós kérdés: mi volt első zenekarának a neve? Segítünk, úgyse sokan találnák el: Richmond Heads. – A Rolling Stones indult Richmondból – segített a megfejtésben Feró. – Rájuk akartunk hasonlítani, azt hiszem, nem jött össze...

A rockzenész nem az utókornak ír, felelte Lévai Balázs azon kötelező kérdésére, miszerint „gondoltad volna-e, hogy egyszer ikon leszel?” – Azt hittem, viccelsz, amikor először mondtad.



A nimbuszromboláson túl emlékezésre jó még ez a lévaibalázsos zenés-beszélgetős, a televízióban érdemtelenül „alulnézett” műfaj. – 1980, Fekete bárányok-koncert, az egyik legemlékezetesebb pillanata az elmúlt évtizedeknek – révedt a múltba Feró. – Hobóval, a P. Mobillal, és az AE Bizottsággal együtt léptünk fel. Rózsaszín póló volt rajtam, azzal a felirattal: „Nem a nemzet csótánya”. Hogyan is ragadt rám ez a név? Nemzet csalogánya az ugye már volt (Honthy Hanna, a fiatalok kedvéért – a szerző), s a csótány is madár, repül, sőt, sokkal ellenállóbb, sok mindent túlél... Amúgy a KISZ reformszárnyának engedélyével jöhetett létre ez a koncert, de a mai fiatalság már ezt se nagyon érti. Mint ahogyan azt se, hogy akkor már a hosszú hajért is bevitték az embert (akkor még nekem is „Kodályhárém” volt, ahogyan apám szokta mondani), engem hetente vittek be valamiért, útlevelet meg ugye nem kaphattam...

A cikk a hirdetés után folytatódik

„Elment a városba, metróra szállt,
kutyába se vették...
Úgy érezte, szabadon él...” (Nagyvárosi farkas, 1978)
Attól, hogy megájkonuljon, a mi Ferónkat már csak egy égszakadás-földindulás mentheti meg, de ahogyan pénteken este a Coke Clubon is felidézte, előbb még, az átalakulás forrongásában majdnem köztársasági elnök lett. – Szakadt országnak szakadt elnököt, már a plakátok is elkészültek ezzel a felirattal, de közben kiderült, hogy az utcáról nem lehet elnöknek jelentkezni, azt majd szépen megválasztja a parlament. Pedig milyen jó elnökötök lettem volna...