SONLINE

Várakozás közben elhangzott néhány viszkisdobozos poén, meglepő módon az ügyvédek viccelődtek a Kaposvári Törvényszék díszterme előtt, miközben a vádhatóságot képviselő őrnagy és százados háromszor fordult az aktahalmokkal. Mire a tizenhét vádlottat képviselő húsz ügyvéd elhelyezkedett a tárgyalóban, megérkezett a bírói tanács is: mivel az eljárásban három (dandár)tábornok is érintett, így az ülnökök is sem lehetnek alacsonyabb rangban: Mergancz Sándor somogyi és Soczó László tolnai rendőrkapitányok tették teljessé Ifkovics Béla bíró-ezredes tanácsát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az ügyet eredendően Budapesten tárgyaltak volna, ám ott elfogultság miatt továbbadták a győri katonai bíróságra, ahol viszont nem tudtak két, megfelelő rangú ülnököt biztosítani, így végül Kaposváron kezdődött meg a tárgyalás hétfőn délelőtt.
A személyi adatok rögzítése után Walltner Roland katonai ügyész őrnagy bő két és fél órában ismertette a vádat, előadásából egy, a Honvédelmi Minisztériumban (HM) és a hozzá tartozó cégekben, alapítványokban, közhasznú társaságokban tevékenykedő bűnbanda képe rajzolódott ki.

A honvédség gazdasági társaságait a HM – azóta megszűnt – védelemgazdasági főosztálya felügyelte, ennek élén a vád időszakában előbb az elsőrendű vádlott L. István Attila dandártábornok, majd a tizenhatodrendű O. János dandártábornok álltak, akik a negyedrendű vádlott, H. András nyugalmazott dandártábornokkal közösen megállapodtak, hogy a honvédségi beszállítóktól visszakérik a számukra kifizetett pénz egy részét. A vád szerint a tábornokok bevonták az ügybe F. Lászlót, a Gyurcsány-kormány Honvédelmi Minisztériumának közigazgatási államtitkárát is, aki a visszakapott pénz felét kérte – egyszer állítólag viszkisdobozban vett át többmillió forintot O Jánostól...

Az egyes cégektől visszakért összegek kapcsán röpködtek a százezrek és a milliók, a végösszeg valahol száz- és kétszázmillió forint között állt meg. Az ügyészség szerint a vádlottak a visszaosztott pénz húsz százalékát „költségeikre” különítettek el, a többin pedig megosztoztak. A költségek között szerepelt egy háromszázezer forintos óra is, melyet egy plázában lezajlott tárgyalás után vettek meg „fájdalomdíjként” egy olyan kollégának, aki nem tudott a visszakért pénzekről, s ezért elküldték a megbeszélésről...

A vádlottak és védőik szerint viszont az ügyészek megalapozatlanul vádoltak, egyesek súlyos eljárási hibákról és tárgyi tévedésekről beszéltek. Többen kifogásolták, hogy rájuk vonatkozóan csak O. János vallomása alapján emeltek vádat. A tizenhatodrendű vádlott ügyvédje szerint védencének ígéretet tett a vádhatóság, hogy tényfeltáró vallomása esetén mentesítik a bűncselekmény következményei alól, majd a tárgyalásról lemondással – vagyis a tárgyalás mellőzésével, nyilvános ülésen bírálják el tettét – kecsegtették a dandártábornokot, ám ezt a bíróság elutasította.
– O. János kvázi vádalkut kötött az ügyészséggel – indokolt Ifkovics Béla –, ám ez nem köti semmiben a bíróságot.
Így viszont az elsőrendű vádlott védője szerint a vád nem használhatta volna fel a tábornok vallomását, hiszen nem jött létre a megállapodás. Mivel a kialakult polémiának köszönhetően a tárgyalás elhúzódott, a vádlotti meghallgatásokat csak kedden kezdi meg a bíróság.

Politikai felhangok

A per nem nélkülözi a politikai felhangokat sem. Miután O. János dandártábornok korábbi vallomása szerint F. László államtitkár egy alkalommal a neki átadott 12 millió forintból négymilliót betett egy piros fém italosdobozba, s azt mondta, ez „a főnöknek lesz”. A tábornok szerint a főnök Juhász Ferenc szocialista honvédelmi minisztert jelentette. Ez alapján Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosa legfőbb ügyészhez fordult, mivel szerinte az egykori miniszter is meg kellett volna hallgatni az alapeljárásban, noha a kormánybiztos úgy vélte, a megalapozott gyanúhoz egy ilyen vallomás mindenképp elegendő.

Szintén szocialista kötődést emlegetnek az ügyben szintén érintett HM EI Zrt. kapcsán is, melynek vezérigazgatója a tárgyalt időszakban Nagy Imre, a KISZ KB utolsó első titkára volt. A legnagyobb beszállító egyik leányvállalata pedig részvényese volt az MSZP székházát üzemeltető cégnek.