SONLINE

Már-már feladnánk, amikor aranyhímzéses kék mellényben, szalagos pörge kalapban egy fiatal férfi robog le a lépcsőn. Ígéretéhez híven Csorba Csaba felvette a munkaruháját: a kaposvári férfi hálózatépítő tevékenységét hivatásos vőfélyként keresett bankókkal egészíti ki.

– Nyolc évig katonáskodtam – kalauzol vissza a kezdetekhez –, akkor kezdtem el verselgetni. Emellett imádtam karaokézni, a kedélyemmel sem volt soha probléma, így minden adott volt, hogy a lakodalmak hangulatfelelőseként dolgozzam.
Persze ehhez azért kellett egy nagyobb lökés, melyet az egyik unokatesójának köszönhet Csorba Csaba. A rokon esküvőjére fabrikált vers ugyanis annyira megtetszett a násznépnek, s legfőképpen a címzettnek, hogy rábeszélték, próbálja kiaknázni ebbéli tehetségét.

– Nekiálltam anyagot gyűjteni – folytatja Csorba Csaba. – Bújtam az internetet, hosszú órákon keresztül videókat, dvd-ket néztem, s lejegyzeteltem a hallottakat.
Ezeket egészítette ki saját verseivel, s állította össze belőlük vőfélyprogramját. Mely természetesen csak egy keret, a lagzi létszámától, helyétől, hosszától, no és a megrendelők bukszájától változik, igény szerint.

– Az alapok általában adottak, ehhez jönnek az egyedi kívánságok – teszi hozzá. – Általában a lánykikéréssel kezdődik a munkám, s tart egészen a menyasszonytánc, söprés, vonatozás záróakkordig. Közben pedig figyelni kell minden rezdülésre, változásra, koordinálni a zenekart, irányítani a vendégeket, hiszen mégiscsak én vagyok az egyetlen, aki nagyjából percre ismeri a forgatókönyvet.

Ehhez kezelni kell tudni az embereket, sokszor több száz vendéget kell szórakoztatni, lekötni tíz-tizenkét órán keresztül.
– A legfontosabb, hogy folyamatosan itassuk a násznépet – avat be a kulisszatitkokba. – Ilyenkor ugyanis az idő előrehaladtával egyre oldottabb a légkör, s egyre könnyebb a vőfély feladata.
Ami persze relatív, hiszen nem egyszerű fél napig pörögni, vidámkodni, átlendíteni a lagzit az esetleges holtponton.
– Fejben dől el minden – állítja –, amíg az ember képes koncentrálni, nem tud hibázni.

Az esküvőszezon végére – áprilistól októberig tart a nagyüzem – azért már telítődik, ami érthető, hiszen ez idő alatt 18-22 hétvégén dolgozik. Fizikailag is embert próbáló feladat, s hogy Csorba Csaba jól bírja a strapát, bizonyítja, nem egy átdolgozott éjszaka után alvás nélkül rohangál a tűző napon: alacsonyabb osztályú futballbíróként ugyanis általában egy szombati lagzit követően vasárnap bajnokin kell vezényelnie.

Ami nem csak az alváshiány miatt megterhelő elfoglaltság: nehéz ellenállni a lakodalmas-asztal bőségének, nem is beszélve a bőszen kínált italoknak.
– Nagyjából ugyanazon ételekkel találkozom mindenütt – mondja a kaposvári vőfély. – Leves, pörkölt, sültek, desszert minden mennyiségben. Általában megállok a leves után, vagy még egy kis pörköltet eszem.

Nagyobb harcot kell vívni az alkohollal, hiszen a vőfélynek is illik koccintania a vendégekkel, s bizony nemegyszer az örömszülők is nagy erőkkel tukmálják a különböző italokat.
– Akadt olyan esküvő, ahol már a lánykikérés alatt három nagy pohár pálinkát diktáltak belém – emlékszik vissza. – De volt, hogy kifejezetten kérték, egy kortyot se igyak. Különös kérés, de nem okozott gondot.
Ebben a szakmában ugyanis nincs lehetetlen. Előfordult, hogy egy lakótelep közepén verselve kérte ki a menyasszonyt – ilyen, amikor a hagyomány találkozik a házgyárral... Máskor negyedórán át kellett szóval tartania a násznépet, amíg a lagzi sztárvendége, Márió, a harmonikás beöltözött. De összefutott már a mulatószenész Kaczor Ferivel is, akit ugyanúgy egrecíroztatott, mint egy faluvégi szintetizátorost. Mert a lakodalomban mindig a vőfély a király...