SONLINE

Maga az épület a 19. század vége óta ékesíti a kaposvári belvárost. Ma nehéz elképzelni, de az építkezés előtt a környék még a város szélének számított: a szántóföldek és kukoricatáblák között az Esterházy (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) utcának nyoma se volt. Ezen a város által akkoriban megszerzett „Meggyes-telken” épült fel az új gimnázium, amely addigra kinőtte az amúgy is zajos, túl forgalmas helyen – a főtéren – álló régi iskolát.

A mintegy négyholdnyi területen 1896. május 11-én, a vármegye millenniumi díszközgyűlésének napján tették le az új gimnázium alapkövét, s a gyűlés után a megyei urak is átvonultak a telekre, hogy részesei legyenek az iskola megújhodását jelképező aktusnak. Az iskola udvarán álló több mint százéves páfrányfenyőt, amely most helyi természeti védelem alá esik, az 1896. évi millenniumi ünnepségek alkalmával ültették. A fajnak főként porzós példánya kerülnek a közterekre, így ez a fa húsos, bűzölgő magköpenyével ritkaság.

Az évekkel azelőtt főgimnáziummá fejlesztett intézmény új rangjának megfelelő kétemeletes palotát Herczegh Zsigmond és Baumgartner Sándor tervezte, míg a kivitelezéssel a „Gráner Lipót fia” zalaegerszegi céget – ők meg az építéssel Fuchs Samu budapesti építészt – bízták meg. A gimnázium előtti utcát (amely a rendszerváltozásig Engels nevét viselte) szintén ekkortájt alakították ki.

Az alapkőletétel után éppen két évvel készült el a tizenkét tantermes, korszerű gimnázium, és „zajtalan, családias jellegű ünnepéllyel” nyílt meg 1898 szeptemberében. A hatalmas épület szigorú, szimmetrikus homlokzatával sejteti a falak mögött érvényben levő szigorú követelményeket. Az impozáns épület stílusa eklektikus, megjelenésében a különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazza. A középrizalit páros ablakai és magasba törő oromfala határozottan emelik ki a főbejáratot az utcai homlokzat hosszú, sík felületéből. Főbejáratát és sarokéleit a reneszánsz korból vett ún. gyémántkváderezés hangsúlyozza, második emeleti ablakait pedig a füles keretek. A bejárat feletti első emeleti ablaksor alatt a barokk korra is jellemző balusztrádok jelennek meg. A főbejárat feletti timpanon alsó részén három boltozott falfülkében Somogy vármegye és Kaposvár város címere, valamint a koronás magyar kiscímer látható. Az elmúlt rendszerben a falfülkék vakablakokként meredtek a nagyvilágba.

Az ablakok alatti mellvédmezőket és az osztópárkányt kartusszerű míves stukkók díszítik, melyekből két helyen oroszlánok bukkannak elő. A gazdagon díszített felületen az „Állami gimnázium” kiírás, valamint az építés évét megörökítő „Anno” és „1897” feliratok szinte elvesznek.



Az utca vonalától 24 méternyire húzták fel a főépületet, de még a gimnáziumi telek két sarkára is jutott – az iskola főbejáratának tengelyére szimmetrikusan – egy-egy melléképület: a keletiben az igazgató lakott, a nyugatiban pedig két szolgalakást rendeztek be az „ifjúsági segítőegyesület” helyiségén kívül. A két épület folytatja az utcára jellemző, zárt sorú beépítést, és tömegében is a polgári lakóépületekre hasonlít: mindkettő földszintes, alagsorral ellátott, magas tetős ház, három utcai szobával. A középső helyiség utcafrontja enyhén kiemelkedik a homlokzat síkjából, így az épületet függőlegesen tagolja, ezzel élénkítve az optikai hatást. Homlokzati kialakításuk is egyforma, a sarkokon díszes záródású lizénákkal, az ablakok körül széles keretezéssel, melyeket barokkos füzérdíszek és kagylók zárnak, a középső ablakok felett faragott gyámkövet imitáló díszekkel, a szélső ablakok felett fejekkel. Az épületek ma oktatási célt szolgálnak.

A kaposvári gimnázium fenntartásáról kötött szerződés értelmében 1913-ban az állam tulajdonába került az iskolaépület. Az intézmény a húszas években előbb reálgimnáziummá, a harmincas években úgynevezett egységes gimnáziummá alakult, a világháború után pedig nyolc évfolyamosból négyosztályossá vált a legpatinásabb kaposvári középiskola. A hatvanas évek elején itt is bevezették a koedukált oktatást. (Bár „fiú” jellegét semmiféle jogszabály nem mondta ki, Kaposváron korábban fiúgimnáziumnak tartották.) Az első női tanár, a magyar–latin–olasz szakos Katona Piroska egyébként 1942-ben kezdett tanítani az iskolában.

A hetvenes évek elején óvónőképző szakközépiskolát szerveztek a gimnáziummal közös igazgatás alatt, s több mint egy évtizedig együtt is élt a két intézmény. 1992-ben felavatták az iskola új tornacsarnokát és auláját, a harmadik évezred elejére felújították a főépületet. A bővítések – az új épületszárnyak, a nyaktag és a tornaterem – a főépület jellegzetes építészeti elemeit egyszerűsített formában ismétlik meg.

Sokszor a történelem is beleszólt a gimnázium életébe ebben a bő egy évszázadban. Mindjárt az új épület első tanévében, 1898-ban is, hiszen éppen azon az őszön gyilkolták meg Erzsébet királynét, s az országos gyász miatt maradt el a fényes megnyitó ünnepség.

Aztán jött a világháború, amely kétféle módon érintette az oktatási intézményeket: a hatóságok katonai célra foglalták le az erre alkalmas iskolaépületeket, és egyenruhába öltöztették az erre alkalmas pedagógusokat. A kaposvári főgimnáziumban már a háború legelején népfelkelőket szállásoltak el, majd hadikórházként használták 1917 novemberéig. (A tanítás ekkor a bíróság épületében, a vármegyeházán és a Nemzeti Kaszinóban folyt.) A háborús idők közellátási helyzetére jellemző, hogy a gimnázium udvarát a minisztérium utasítására kukoricával, burgonyával, babbal, paradicsommal, sőt 1918 tavaszán árpával és lucernával vetették be...

A megyehatáron túl is nagy tekintélynek örvendő főgimnázium az 1920-as évek elején vette fel múlt századi patrónusa, Somssich Pál nevét. Majd jött az újabb háború, és ismét csak hadikórházat rendeztek be a Somssichban. A német megszállást követő napon a diákok nemzetiszínű szalagot tűztek ki, de komolyabb hatása nem volt a Hitler-ellenes akciónak.

Olvasóink, akik a helyes megfejtést elküldték
----------------------------------------------------------
Soós Béla Zoltán, Martonné Kúsz Mária, Szigeti László, Miklós Zoltán, Molnár Sándor, Horváth Mónika, Mészárosné Segesdi Zsuzsanna, Némethné Hamar Anikó, Kocsis Ádám, Tóthné Tamásovics Klára, Vitaszek Zoltán, Fenyvesi Istvánné, Szukics Ildikó, Forrai Márta Borbála.

Köszönjük a válaszokat!
-----------------------------------------------------------

A legtöbb „újdonsággal” talán a második világháború végén és után kényszerültek szembenézni a híres középiskola diákjai és pedagógusai. 1945 februárjában például a hetedikes és nyolcadikos tanulókat Somogyjádra rendelték, hogy tíz napig közmunkát végezzenek a szovjet hadsereg számára. Nemsokára az intézmény több tanárát – köztük az igazgatót is – meghurcolta az új hatalom.

1946. június elején újabb politikai botrány vert hullámokat a Somssich Pál Gimnázium falai között, majd azokon túl is. Miután a rendőrnyomozók Rákosi-ellenes feliratokat és régi hittankönyveket találtak az iskolában, két tanárt és mintegy húsz diákot vettek őrizetbe. Két nap múlva a diákok sztrájkot és tüntetést kezdtek letartóztatott tanáraik és diáktársaik kiszabadítása érdekében. A demonstrációk folytatásáról csak az utolsóként fogva tartott Weisz György római katolikus hittanár szabadon engedése után mondtak le.

Bár 1946 végén újjáalakult a Somssich-gimnázium cserkészcsapata (6 őrs 70 fővel), a cserkészet már nem sokáig működhetett. A politikai hatalom 1949-ben arra is megtalálta a módot – provokáció útján –, hogy betiltsa a gimnáziumban működő római katolikus hitbuzgalmi szervezetet, a Mária-kongregációt. Az 1948-ban Táncsics Mihály nevére átkeresztelt gimnázium diákjai azonban az 1956-os forradalom mellett is egyértelműen letették a garast: november 23-án, a forradalom „hónapfordulóján” néhány osztály tanulói az oktatási időben tüntetően hazamentek. Az ismétlődő razziák persze a Táncsicsot sem kímélték; a karhatalom 1957 tavaszán itt is megpróbálta „megvédeni a szocializmust”.

A gimnázium gazdag múltját és hagyományait egyebek közt számos szobor, emléktábla és emlékmű is átörökíti az utókornak. 1929-ben felavatták – 62 tanár és diák nevével – az iskola első világháborús hősi halottainak emléktábláját (a rendszerváltozás után a második világháborús áldozatokét is), 1971-ben Táncsics Mihály emléktábláját, 1983-ban Bors István szobrászművész Táncsics-emlékművét. A gimnáziumban 1984 nyarán helyezték el ismét a nagy 19. századi mecénás, Somssich Pál (1949-ben eltávolított) emléktábláját. 1993 októberében felavatták az 1956-os emléktáblát, az intézmény alapításának 190. évfordulóján a Kling József szobrászművész által készített emlékoszlopot, 2003-ban a belső udvaron átadták a Táncsics Panteont. 2010 elejétől a gimnázium udvarán áll az iskolában végzett jeles személyek „Ők is innen indultak” című emlékműve.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A jeles tanítványok közül helyhiány miatt most csak néhányat tudunk megnevezni: ebben az épületben koptatta az iskolapadot Gyergyai Albert irodalomtörténész, Takáts Gyula, Fodor András és Papp Árpád költő, Hanák Péter történész, Nagy Imre és Boross Péter miniszterelnök, Király Béla tábornok, Szász Endre festőművész, Bene Ferenc labdarúgó...

Térjünk vissza még egy pillanatra a régi időkhöz. Az új iskolában rendezett első nagy jubileumi ünnepség – valamikor az első világháború előtt – egy jeles egyházi épület születésnapja is volt egyben. A jövő héten majd elmondjuk, melyiké és miért.