SONLINE

Szaplonczay Manónál fejeztük be legutóbbi történetünket, aki nemcsak a Kaposvári Nemzeti Kaszinó igazgatója volt, hanem Somogy vármegye tiszti főorvosa is. 1900 végén, a legendás igazgató, Szigeti-Gyula János halála után átmenetileg a megyei kórház vezetését is átvette.
Somogy vármegye reformkori gyökerű kórháza, annak is főként legrégebbi épülete áll ezen a héten figyelmünk középpontjában. (A szülészet épületéről korábban már szóltunk.) A kórházalapítás igen nagyszabású vállalkozás volt akkoriban – de alighanem ma sem lenne más.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A megyegyűlés 1836-ban, a legújabb, sok áldozatot követelő kolerajárvány után mondta ki, hogy közadakozásból kórházat kell létesíteni Kaposváron. A század elejétől működött ugyan az aggápolda, ám ez nem elégíthette ki a polgárosodó város és megye egyre növekvő igényeit. A kórház építése Windisch Lajos pécsi építőmester tervei szerint 1840-ben indult a Fő és a Meggyes utca (a későbbi Németh István fasor) között, az akkori város legmagasabb részén. Hamarosan tető alá került az épület, de pénzügyi nehézségek miatt csak 1846. november 2-án nyílt meg hivatalosan – egyelőre tizenhat ággyal.

A Fő utcával párhuzamos, téglalap alaprajzú régi kórházépület hamisítatlan klasszicista remekmű. A kétemeletes, L alaprajzú épület szabadon álló beépítéssel fordul az utca felé. Szerény de elegáns kőkeretes bejárati kapuja felett „A szenvedő emberiségnek” felirat hirdeti az épület rendeltetését: a gyógyítás szándékát, a gyógyulás reményét.
Kaposvár nevét először az a bécsi bőrgyógyász ismertette meg a világ orvosi köreivel, aki 1872-ben elsőként írta le az utóbb róla elnevezett Kaposi-sarcomát. Kaposi Mór (1837–1902) az 1870-es években magyarosította a nevét, hogy kimutassa ragaszkodását hazájához és szülővárosához. 1991-ben róla nevezték el a kaposvári megyei kórházat.