A Tüskevár utolsó Matula bácsija

2009. november 29. 08:04 , Legutóbb frissítve: 2009. november 29. 10:53 Vas András
Az asztalon tanulmányok, egy kiadatlan könyv levonata, s természetesen Fekete István klasszikusából, a Tüskevárból is akad egy példány.

Mik ezek?

X
A sorban látható gombokkal a webes közösségi hálózatokon - Facebook - fejezheted ki egy kattintással tetszésedet vagy
oszthatod meg a cikkel kapcsolatos véleményedet ismerőseiddel.

"Tetszik" / "Like" gomb. Ezzel a gombbal a Facebookon fejezheted ki tetszésedet a cikkel kapcsolatban - üzenőfaladon
egyszerűen csak annyi jelenik meg, hogy kedveled ezt a cikket. Ha most éppen be vagy jelentkezve a Facebookra, akkor azt is
látod, hogy ismerőseid közül valakinek tetszett-e már ez az írás. Ha nem vagy bejelentkezve, a gomb megnyomása után ezt
egyszerűen megteheted. (Ez a gomb tényleg csak egy szimpla tetszésnyilvánítás - ha a cikkel kapcsolatban egyből véleményt is
megosztanál, akkor használd a cikk alatti szürke hátterű sorban található "Facebook" feliratot.)

A felugró ablakban beírhatod véleményedet is, és ha épp nem vagy bejelentkezve, egyben azt is megteheted.

– Alapmű – int felé Futó Elemér.
 
Hányszor olvasta?
– Fogalmam sincs. Először természetesen még gyerekként, aztán időről időre a kezembe került. Az elmúlt harminc évben már amolyan nyugtatóként. Amikor rossz napom volt, este elővettem, beleolvastam, s valahogy azonnal megnyugodtam.
 
– Valósághű?
– Abszolút! Rengeteg helyet be lehet azonosítani.
 
– A kunyhó?
– Ott állt a Diás-szigeten. Fekete István is abban lakott a barátjával, amikor az ötvenes évek elején öt nyarat itt töltött. Le is írta a visszaemlékezéseiben.
 
– És a falu? Sármellék? Esetleg Balatonszentgyörgy? Vagy Zalavár?
– Fenékpuszta.
 
– Várrom, falmaradványok?
– Itt nincs, csak Zalaváron. Az a mese része volt. Mint ahogyan Matula sem egy személy volt, hanem több helybéli öregből gyúrta össze. Meg aztán sokat beleírt a történetbe a gyerekkori, somogyfajszi élményeiből is.
 
– Ismerte az írót?
– Személyesen nem, de a visszaemlékezéseiben írt az itteni emberekről. Említett például egy embert a faluból, aki hordta nekik a szódát a borhoz. Az apámat... Aki néha el is kalauzolta a berekben.
 
– S akitől ön is örökölte a berek iránti szerelmét. Mégis először erdésznek tanult.
– Akkoriban a természetvédelem jobbára hozzájuk kötődött. Vagy a berekjárókhoz. Az egyikük például kijárt a faluból, nádazott, sásozott, rapsickodott, ismerte a vidéket, mint a tenyerét. Inkább felkérték, hogy vigyázza.

<kep105784

 
– Ma is akadnak ilyenek?
– Ááá, nem lehet csak úgy bemenni.
 
– És nagyjából olyan szinten megismerni?

– Egy élet is kevés hozzá. Nekem már gyerekkoromban is ott volt a játszóterem, de még ma is tud újat mutatni. Minden évben változik, ahol az egyik évben még el lehetett menni csónakkal, most úgy összesűrűsödött a nádas, hogy lehetetlen átvergődni rajta.
 
– Mikor járt kint utoljára?

– Talán két hete lehet. Kezelésre kell járnom, nincs időm kimenni. Meg aztán ilyen ködös időben nincs is értelme. Nem látni semmit.
 
– Akad kedvenc időszaka?

– Minden évszaknak megvan a maga szépsége. De talán a tavasz. Amikor jönnek vissza a madarak. Izgalmas kérdés, melyikből mennyi lesz, mikor érkeznek.



– Ennyi idő után sem unja még?
– Mindig akad valami különlegesség. Előfordult, hogy úgy viselkedett egy madárpár, aho-gyan korábban hatvanöt évig egyszer sem tapasztaltam.
 
– Az utódai is ilyen lelkesek?
– A mai világ elrontja az embereket. A mi elődeink még gyalogosan, esetleg biciklivel járták a Kis-Balatont. Minket már motorizáltak, a mostaniak pedig autóval mennek mindenhová. Emellett egyre több az irodai feladat, rengeteg a papírmunka, a kötelező feljegyzés, sokszor éppen a terepmunka nem fér bele az idejükbe.
 
– A Matula-féle „ráérünk még, ne kapkodjunk” mentalitás már a múlté?
– A számítógép világában?! Én még megtehettem, hogy reggel beültem a csónakba, bevettem magam a berekbe, s csak este jöttem ki belőle. Azt sem tudták, merre járok.
 
– A mobiltelefon áldott hiánya...
– Ne is mondja! Egyszer a Duna tévé forgatott itt, én kalauzoltam a stábot, mentünk be a sűrűbe a csónakkal, körülöttünk háromméteres nád, melyben nagyon gyorsan el tud veszni az ember. Egyszer csak felsóhajt a riporter: milyen jó, hogy nála a mobilja, ha eltévednénk, tudnánk segítséget hívni. „Ugyan kit?”, kérdeztem vissza...
 
– Mindig tudja, merre jár?
– Akadnak viszonyítási pontok.
 
– Mint a Tüskevárban az öreg szilfa.
– A száraz részeken. A nád között pedig az érzéseimre hagyatkozom.
 
– Sohasem hagyták cserben?
– Egy professzor barátommal bóklásztunk valamelyik télen, irtózatos köd volt, s megkérdezte, merre van észak. Megmutattam, s erre mosolyogva elővett a zsebéből egy iránytűt.
 
– Ravasz!

– Két fokot tévedtem... De így vagyok az idővel is: harminc éve nem hordok órát, de még sohasem késtem el sehonnét. Inkább kicsit korábban érkezem mindig.
 
– Siet a napórája...
– Biztos, ami biztos...
 
– Pedig nyugdíjasként végre ráérne.
– Egyedül már nem szívesen bóklászom, már csak a korom miatt sem. De ha megkérnek, megyek.
 
– Szokták hívni?
– Főként, ha az utódoknak olyan helyre kell menniük, ahol még sohasem jártak.
 
– Hogyan?!

– Nagy ám a terület, nagyjából tizenötezer hektár, s csak négyen vannak.
 
– És korábban?
– Régen a nagy részét egyedül vittem... Persze ma már nem is lehet elvárni, hogy úgy dolgozzanak, mint mi annak idején. A család nem tolerálná. Én például tizennyolc évig nem voltam szabadságon...
 
– Ezt tényleg nehéz.
– Mégis, a gyerekek, amikor egy szabadnapon megkérdeztem, hová menjünk kirándulni, a berekbe akartak. Ők is úgy ismerték, mint a tenyerüket. Igaz, dolgozni is vittem őket.
 
– Járni a nádast?
– Vágni. Telente azzal egészítettük ki a nem túl magas fizetésemet. Nyaranta pedig sásszedéssel.
 
– Rapsickodott is?
– Nem volt rá szükség. Vadászni muszáj volt, így hús nem kellett.
 
– És a környékbeliek?
– Előfordult. Volt például régen egy öttagú zalavári társaság, akik két-három hetente kijártak halászni. Nem maguknak, hanem a halárusnak. Aki pálinkával fizetett nekik. Minden reggel ott állt öt kupica az ablakában. Aztán amikor szólt nekik, hogy a jövő héten már nem lesz pálinka, újra elővették a hálót.
 
– És hagyta őket?
– Ők nem rabolni akartak. Maguk fonták a hálójukat, s figyeltek rá, hogy a következő évben is legyen hal. Ma pedig bemegy valaki a boltba, vesz egy kilométer hálót, s mindent visz...
 
– A berek legnagyobb ellenségei.
– A magukat szakembereknek mondó dilettánsok után! Elképesztő tanulmányokkal, tervekkel állnak elő olyanok, akik még életükben nem jártak a nádasban. S tudományos alapossággal lerombolnak mindent. Pedig csak hagyni kellene, hogy a természet szabályozza magát. A régi berekjárók, a Fekete István-féle Matulák ezt tudták...
 

Futó Elemér

Az lett volna a meglepő, ha nem a bereknek szenteli az életét. Szinte a nádas szélén, Battyánpusztán született, Vörsön cseperedett, s gyermek-kora óta a Kis-Balaton jelentette számára a világot. Amint járni tudott, kísérte apját a lápvilágba, aki a Festetics grófok vad- és halőreként hivatalból járta a vidéket. Az apa 1950-ben agyvérzést kapott, lebénult a fél oldalára, s onnantól csak kísérettel tudott kimenni az imádott világba. Futó Elemér kiskamaszként felültette apját biciklije csomagtartójára, s kikerekezett vele a berekbe. Csak ültek a fűben, nézték a vizet és a madarakat, s ahogyan visszaemlékszik: akkor érezte legközelebb magához az apját.

Amikor a továbbtanulásról kellett dönteni, mégis Sopronba ment erdésztanulónak, majd Gadányban kezdett el dolgozni. Tíz évig járta a helyi erdőket, ám közben számon tartotta, a Kis-Balatontól mikor megy nyugdíjba valaki, s eltökélte, ő kerül a helyére. A nagy pillanatra harminchat esztendővel ezelőtt került sor, azóta különböző beosztásokban hivatalosan is a berekhez kötötte az életét. Legalábbis, amikor hagyták. Mert háromszor is leváltották, ugyanis nem rejtette soha véka alá a véleményét: aki a természetvédelemért dolgozik, ne akarjon belőle meggazdagodni. Tíz igazgatója közül volt, akinek ez csípte a szemét, megint másokkal blőd koncepcióik miatt nem találta a közös hangot a szókimondó berekjáró.

Akinél jobban ma senki sem ismeri a lápvilágot, ennek ellenére manapság, hetvenévesen már nem szívesen indul útnak egyedül. Pedig néhány éve még azt vallotta: amíg az alumíniumcsónakját lesz ereje feltenni Trabantja tetőcsomagtartójára, nem lehet visszatartani. A Trabi már a múlté, a csónak még ma is megvan. S amint jön a jó idő, Futó Elemér fel is fogja erőlködni az aktuális autó tetejére...

A cikk küldése e-mailben

X
Cikk címe:
A Tüskevár utolsó Matula bácsija

Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:

*-al jelzett mezők kitöltése kötelező!

Cikk megosztása a közösségi portálokon

X
Ország, világ, gazdaság

Így puskáztak a Ming-dinasztia diákjai

Több száz éves könyvecske került elő.

Megvan a pontos dátum, mikor nyílik a soroksári IKEA

Kicsit csúsznak, de nyár elején azért kinyitnak.

Hoki-vb: vereség után – Chernomaz nem ad kifogásokat

Hoki-vb: vereség után – Chernomaz nem ad kifogásokat

„Ahhoz, hogy hatékonyabbak legyünk, sokkal okosabban kell játszanunk Korea ellen.”

Két jó harmad nem elég – osztrák siker emberfórokkal

Negyven éve nem tudjuk megverni tétmeccsen az osztrákokat.

Anglia: viszlát, másodosztály! A Newcastle feljutott a PL-be!

A „szarkák” egy év szünet után a következő idényben ismét az élvonalban szerepelhetnek.

El Clásico: kissé meglepő, de ő volt a leggyorsabb játékos!

A Realból ketten, a Barcából hatan futottak 10 km felett • Sergi Roberto szólója ezek után még nagyobb szó.

Hertha: Dárdai különleges hétre készül, játékosaitól kér segítséget

A Werdernek és a Herthának is a szezon egyik legfontosabb mérkőzése lesz kettejük találkozója.

Videó: ez a gól nem jöhetett volna létre Dzsudzsák nélkül

Nagy lövése után ketten is beleértek még, de az érdem a magyar válogatott támadójáé.

Kiemelt témák - SONLINE.HU

Dosszié: gumihulladék-feldolgozó Kaposváron | Megéri előfizetni a Somogyi Hírlapra! | Menekültválság Somogyban | Videók | Így parkoltok ti! | Kaposvári Egyetem | Csiky Gergely Színház | Napi menü | Pécsi Tudományegyetem | K%C3%BCldj%C3%B6n%20h%C3%ADrt! | %C3%9Cgyeletek

Előző
  • Kos
  • Bika
  • Ikrek
  • Rák
  • Oroszlán
  • Szűz
  • Mérleg
  • Skorpió
  • Nyilas
  • Bak
  • Vízöntő
  • Halak
Következő

Mai horoszkóp

  • A barátság és a munkája során számos kapcsolatot köt. Sikersorozat következik életében. Szívügyek terén boldog, s bizakodó lehet.
Kos Bika Ikrek Rák Oroszlán Szűz
Mérleg Skorpió Nyilas Bak Vízöntő Halak
Megyei Piactér