SONLINE

A somogyi Pálmajor szociális földprogramjának és a Start munkaprogramjának tapasztalatait Pozsonyi Erika polgármester összegezte így az iskolánál, miközben odakinn a földprogram június végén lejárt szerződésű alkalmazottai jelentkeztek munkára. A mintaszerű konyhakert nem vesz tudomást róla, hogy lejárt az állami támogatás, dolgozni kell benne, a várakozók e hónapban már önszorgalomból teszik. Sokat kaptak a kerttől. Egy asszony ujjongott örömében, amikor a sok kapálás után meglátta a tövön az első paprikát. Ez sokkal jobb, mint az ároktisztítás!, lelkendezett a polgármesternek. Megtanult fattyazni is, és haza vitte a tudást. Számos portán virul ugyanis a konyhakerti kultúra, még a putrik mögött is.

Ez a bolond cigány hogy szenved...

Csalántakarókat kerülgetnek az autók hónapok óta Pálmajorban. Kilójáért most 280 forintot adnak a felvásárlók. A gyógynövény az úton szárad, szeles időben ágakkal szegélyezik.
– Ezerötszázat talán ha kapunk érte – mondja Kalányos János. – Goromba munka, járni az erdőt a bozótosban a kullancsok között. De ez van, csinálni kell.

Kalányoséknak nem jutott a közmunkából. Emiatt a családfő kicsit berzenkedik, nem érti, és sorolja a végzettségeit is: CO-hegesztő, mezőgazdasági gépszerelő, kisgépkezelő. Egy marcali üzemben volt az utolsó munkája, a 40 kilométeres utazást nem bírta anyagilag. Félhavi bérletet kellett állnia. Nem ment.
– Most kértem kölcsön a kislánynak kétezret pelenkára – mutatja az édesanyjához bújó kétévesforma apróságot. – A nagylány már tizennyolc, eléggé befordult, sok mindent szeretne, de miből vegyem meg neki? Örülünk, ha enni van mit. Elvagyunk egy kis krumplival.

A Minden gyerek lakjon jól! alapítványtól nyolc szárnyast kaptak, hét megvan. Egyből most készült leves.
– Kóstolják meg, jó szívvel adom! Cigány vagyok, nem skót. Legalább megnézik, ez a bolond cigány hogy szenved. Bár ehhez egy egész napra kellene eljönniük, no?
Elnevetjük a dolgot, bár tudjuk, bőven ráférne a fajtánkra a tapasztalás.
A 47 éves életerős férfi a munkaügyi központban is megfordul időnként, de állást nem kapott még.
– Marad a csalán, aminek száradnia kellene, ha Istenke is úgy akarja – utal a derűből borúra váltó égből nekieredő esőre.

Szerény hajlékuk előtt hektárnyi mákföld, a szociális földprogram része. Egy hónapja még tízen tüsténkedtek rajta a déli rekkenetben. A növény aratásra érett. Valakik, mesélik az utcában, elkezdték a betakarítást az éjjel.

A száradó csalánosok között szekérderék gyerkőc üldögél az úton. Nyers napraforgót esznek, a fotógép láttán a kamaszok szétszélednek, egy kislegény marad, aki Schwarzenegger-i pózban várja a kétdimenziós öröklétet. Édesanyjuk erőteljesen szólongatja a fészekalját haza. Nyilatkozni nem akar, munkát a közprogramokban ő sem kapott. A cseteszezonra vár. Napokon belül megindulnak a távoli erdők mélyére, szélükön csak száradt gyógynövényre lelnének, mondja.

A cigánytemplom mellett a jövő heti I. punyafesztivál négy kemencéjét építik. Az iskolánál a polgármestert a munkások eligazításában akasztjuk meg. Pozsonyi Erika elmondja: 2010-ben pályáztak szociális földprogramra, pénzt tavaly kaptak, vetni az idén tavasszal tudtak. Az 1,8 millióból megvásárolták a vetőmagot és az eszközöket. Ötven családot vontak be, felszántatták a kertjüket, tárcsáztattak, vetőmagot és műtrágyát adtak.
– Március 15-én mentünk és dolgoztunk, a nemzeti ünnepen ért rá a traktoros – emlékszik a polgármester.

Az önkormányzat közel egy hektáron tíz közmunkás bevonásával termel zöldségeket, amit elsősorban a helyi konyhán használnak fel. Csak zöldbabból 157 kilogramm került a fagyasztóba, de eltettek mindent, tököt és borsót, ami csak fagyasztható. A fölösleget mindig értékesítik. Most szedik föl a hagyma utóját, zsákolják és eltárolják ezt is. Tojáson és gyümölcsön kívül semmilyen zöldségfélét nem kell vásárolniuk, eltartják magukat. Jelenleg a savanyítás folyik. A konyhakerti munkához előírt, de forrással nem támogatott agrármérnöki szaktudást a nagybajomi alpolgármestertől kapják, aki önzetlenül, az első szóra igent mondott a pálmajoriaknak.

A szociális földprogram mellett két Start-munkapályázatot is indítottak. Benne egy az asztalosműhellyel felszerelt méhészetet, ahol öt közmunkás dolgozik.
– Minden eszközt ők csináltak, nagyon ügyesek! – dicséri a munkásokat Pozsonyi Erika –, pedig egyetlen asztalos sincs köztük. Most jár egyikük méhésztanfolyamra. A mézből bőségesen került az óvodakonyhára, a gyerekeink nagy örömére.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A falu másik munkaprojektje az említett egyhektáros máktermesztés. A benne dolgozókat sem érintette jól a termés éjszakai megdézsmálása.
– Megrázta az embereket, azon vagyunk, hogy ezt a kis csalódást túléljük, hiszen nyakunkon a betakarítás. Bár a mák nekünk nem jött be, a föld sem az igazi hozzá. Viszont a paradicsom, a paprika, az valami csodálatos!

Pálmajorban a három programmal 25, egyéb közmunkaprogramokkal további négy ember kapott munkát időlegesen. Keresik az új pályázatot. A Start kizárja őket a következő szociális földprogramból, de ugyanide jövőre átviszik a konyhakerti programot. Munka van, dolgos kezek is.

Pálmajorban a 370 lakos közül csak nyolcnak van munkája. A regisztrált álláskereső 68, egy keresőre több mint tíz aktív korú jut. Az országos átlag ennek töredéke. Soha nem fordult elő, hogy a programokban résztvevő pálmajori romák egy munkára nemet mondtak volna.
– Akarnak dolgozni, és még ügyesek is. Ha kell, a kánikulában hajnalban jöttek, és este visszaértek locsolni. Csak oda kell figyelni rájuk, meg kell mutatni nekik, mikor, mit és hogyan kell csinálni. Ha megtanulják, megy minden, magától...
Csak az állam nem engedje el a kezüket.