SONLINE

Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója azt mondja: az arcrekonstrukció a történelmi kíváncsiságunkat kielégítő módszer, amellyel egy-egy történelmi eseményhez arcot is adunk.

– Az arcrekonstrukció a koponyára az eredeti arc visszaépítése anatómiai, szobrászi módszerrel – magyarázta Kustár Ágnes kutató –, amivel egy képet nyerhetünk arról az emberről, akié a koponya. Legfőbb alkalmazási területe az igazságügyi személyazonosítás abban az esetben, ha nincs más információ a holttestről. Az elkészített arcrekonstrukció alapján fel tudják ismertetni az arcot esetleg hozzátartozókkal, ismerősökkel, ami aztán segíthet a nyomravezetésben. Egy másik érdekes terület pedig, amikor a múltban élt személyek arcát elevenítjük meg. Olyan ismert történelmi személyek arcát, akikről nincsen ábrázolás. Ez tehát a történelmi kíváncsiságunkat kielégítő módszer is, amellyel egy-egy eseményhez arcot is adunk.

Kustár Ágnes Kaposváron beszélt az egyik utóbbi, nagy publicitást nyert munkájáról, Janus Pannonius arcának rekonstruálásáról, ami az 1991-ben megtalált koponya alapján történt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Janus Pannonius arcrekonstrukciója körülbelül egy hónap alatt készült el – mondta Kustár Ágnes. – Az 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában végzett ásatáson megtalált férfi maradványait igen nagy valószínűséggel tekintik Janus Pannonius földi maradványainak. S mivel Janus Pannoniust finomabb vonásokkal rendelkező emberként képzelték el művei alapján, mindenki meghökkent az elkészült arcrekonstrukció láttán: a koponya alapján az eddig ismertnél jóval markánsabb fej született. Ha azonban 1991-ben talált koponya valóban Janus Pannoniusé, akkor egy ilyesmi embert kell elképzelni.