SONLINE

Akár azt is hihetné az ember, a jelenkor felfokozott politikai hangulata indukálta a nézetkülönbséget, ám az utcanevek kérdés korszaktól függetlenül megmozgatta a döntéshozók fantáziáját. Természetesen az aktuális politikai-történelmi hangulat is jelentősen befolyásolta az elnevezéseket, ám sokszor hiába próbáltak akár erőltetve is másként nevezni utcákat, tereket, a városlakók bojkottálták a kísérleteket.

– A 18. század végéig csak házszámok léteztek – magyarázta Récsei Balázs, a megyei levéltár főlevéltárosa, aki hosszú évek óta kutatja a kaposvári utcanevek kialakulását, változásait. – Az 1700-as évek végén azonban már akkorára nőtt a település, hogy házszámok alapján nehéz volt tájékozódni. Az első elnevezések a természeti környezet és az utcákban élők foglalkozásai alapján születtek.

Az első adatolható elnevezésre az Esterházyak 1791-es uradalomjövedelmi összeírásában bukkant a főlevéltáros: a Bábos utca – egészen pontosan utcza – neve később Hosszúra, majd Berzsenyire változott. Utóbbi változtatásra már csaknem egy évszázaddal később, 1880-ban került sor, s a niklai remetét érte az a megtiszteltetés, hogy helyi, illetve országos nagyjaink közül közterület kapta a nevét a somogyi megyeszékhelyen.

– A kiegyezés után a politika, s ezáltal a történelem sokkal inkább a mindennapi élet részévé vált, mint korábban – folytatta Récsei Balázs –, ekkortól kerültek előtérbe a személynevek.

Széchenyi Istvánról például a város főterét nevezték el, s a legnagyobb magyar csak 1911-ben szorult kevéssel arrébb, a mai Ady utca átellenes végére, amikor felavatták a Kossuth-szobrot, s a városatyák is belátták, furcsa volna, hogy nem a névadó áll a talapzaton. (Amúgy Széchenyi ebből a szempontból talán a leghányatottabb sorsú alak, hiszen azóta még egyszer költöznie kellett, jelenleg a nemzeti bank előtti terület viseli a nevét.) II. Rákóczi Ferenc hamvait 1906-ban hozták Kassára Törökországból, egy évre rá a Gabonapiac már az ő nevét viselte. Mint ahogyan Ferenc József császár és király is egy esztendővel azután lett névadója a Fő utcának, hogy távozott az élők sorából.

Két évvel később, a Tanácsköztársaság idején ő volt az egyetlen, akinek levették a tábláját a házfalakról – a város polgárait nem rázta meg Ferencjóska annulálása, ugyanis addig sem voltak hajlandóak így emlegetni. Hasonló sorsra jutott egykori neje, Erzsébet királyné is, akiről a vasút feletti hidat és a hozzá vezető utcát – a mai Noszlopy – nevezték el, ám nem ment át a köztudatba. Megszokták viszont a helyiek az Esterházy – mai Bajcsy-Zsilinszky – elnevezést: a város a hercegi családról nevezte el az akkor újonnan kialakítandó utcát – apró félreértés, hogy Miklós herceg köszönőlevelet küldött, hogy róla így megemlékeznek Somogyban...

Kovács Sebestény Gyula polgármesterről 1924-ben nevezték el az akkori Kertész utcát: hogy a leszerelt táblák ne menjenek veszendőbe, a Donner egyik új utcáját azonmód Kertészre keresztelték...

– A következő nagy elnevezési hullámra a harmincas évekig kellett várni – mondta a főlevéltáros –, a kor irredenta hangulatát jellemzi, hogy főként az elcsatolt területek városai lettek a névadók: Léva, Losonc, Brassó, Kassa, Temesvár, Kolozsvár, Nagyszeben, Munkács, Ungvár.

Az évtized második felében a város aztán Horthy Miklós kormányzót – a hajdani katonai gyakorlótér, ma Berzsenyi-park – és a fasiszta olasz miniszterelnököt, Benito Mussolinit is a névadók közé emelte; jellemző módon utóbbit Rippl-Rónai bánta, hiszen átkeresztelték a róla elnevezett teret.

A második világháború után a város vezetői megpróbálták eltüntetni a korábbi korszakok nyomait. Az első átnevezési hullámra 1946-ban került sor, jöttek a kommunisták: ekkor lett Kontrássy Sándorból Latinca, Szalóky Dánielből Lewin Samu, gróf Apponyiból Marx, Biczó Ferencből Szalma István, A Pécsiből Vöröshadsereg, a Szántóból Szántó Imre, az Annából Tóth Lajos, a Sándorból Streith Miklós.

– Pedig az utóbbi két eredeti névadó igazi különlegességnek számított – állította Récsei Balázs –, Kaposváron ugyanis egy időben jellemző volt, hogy az utcákat a kialakítójukról, egészen pontosan a keresztnevükről nevezték el. Streith esete pedig félreértés, csak annyit tudtak róla, hogy boglári és mártír. Csak éppen nem balaton-, hanem vértesboglári, tehát semmi köze a városhoz vagy a megyéhez...

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után folytatódott a munkásmozgalom nagyjainak beépülése a városba. Lenin eredetileg Telekit váltotta, ugyanis a Szent Imre utcát Sztálinról illett elnevezni 1950-ben. Utóbbi tábláin szinte még meg sem száradt a festék, máris újraértékelték. Jött helyette Lenin, akinek utcáját a Tanácsházáról nevezték el. A Zárdából Április 4., Németh Istvánból Beloiannisz, Tisza Istvánból Dózsa, Szalay Fruzsinából Hámán Kató, a Szent Györgyből Vorosilov lett, de még a nyolcvanas évek közepén is akadt példa furcsa névadásokra: Toponáron 1984-ben kapott utcát Sarohin tábornok, a 3. Ukrán Front vezérezredese.

A rendszerváltás is új tanulnivalókat hozott a kaposváriaknak, a régi utcák visszakapták korábbi nevüket, s a korábban nem létezőket, melyek valamilyen pártállami kötődéssel bírtak, szintén átkeresztelték. A hajdani Micsurin ma Kőrösi Csoma, Gagarin pedig Gém. Utóbbiban még közös vonás is felfedezhető: repül ez is, az is...