SONLINE

Az esőt megússzuk, karambolba sem keveredünk, kiadó szobát viszont az istennek sem lelünk. Aztán, nagyjából amikor tizenötödször autózunk fel, s alá Szántódtól Széplak-felsőig, végre az egyik mellékutcában ránk mosolyog a szerencse. Legalábbis azt hisszük, ugyanis alig két kilométerre a Balaton Sound főbejáratától, tehát még Zamárdiban Marika néni megszán bennünket, s felajánlja, fejenként hétezer forintért megalhatunk a garázsban. Persze éjszakánként. És ha van hálózsákunk. No és ha nem zavar bennünket az Astra, mellyel a férje munkába megy majd. Bár nem vagyunk finnyásak, túl sok a feltétel, így tovább állunk, s három utcával feljebb már egy fáskamra néhány négyzetméterére alkuszunk. A tulajdonos – alacsony, sörpocakos férfi – itt is meglehetősen igényes, legalábbis, ami az árat illeti, négyzetméterre visszaosztva a francia riviérán is találnánk hasonló összegért valami kulipintyót, bár a kellemes faillat miatt inkább erre, mintsem Marika néni garázsára szavaznánk.

Ha éjjeli menedékhelyeket végül is nem vesszük igénybe, az mégis kiderül alig százhúsz perc alatt, aki nagyon akar – s nincsenek királyi igényei –, a hírekkel ellentétben, mármint, hogy közel s távol nincs egy szabad ágy, találhat még magának szállást a Balaton Sound belátható közelében.

Kattints, és tölts le a fesztivál programját!

Az élelmesek persze a rendezvény berkein belül, a sátortáborban vernek tanyát, s bár délután négy óra tájban még hangulatos kis cserkészdzsemborit idéz a színes sátrak összevisszasága, hat után már lottóötössel ér fel néhány négyzetméternyi szabad terület.
- Határozottan emlékszem, amikor elindultunk fürdeni, még simán körbe tudtam járni – nézi az azóta szépen körbelakott sátrukat Stánics József, majd, miután átevickélünk a madzagokon és karókon, készségesen megmutatja lakjukat, ahol a következő négy napot töltik. A félgömb alakú alkalmatosságba nemcsak a bejutás nehéz, összehangolt mozgást igényel az is, ha valaki megpróbál helyzetet változtatni. Helyet ugyanis csak akkor tud, ha a társaság egyik tagja önfeláldozóan elhagyja az amúgy ingatag építményt. – Hatan vagyunk – elégíti ki érdeklődésünket a fehérvári fiú, s értetlenkedő tekintetünkre hozzáteszi: - Ketten mindig felül alszanak.



Csak reménykedni tudunk benne, hogy éjszakára vegyes párosok alakulnak ki, bár az esetlegesen így kialakuló erotikus hangulatot jelentősen visszavetheti a sátor közepén kimagasodó fatuskó.
- Így sikerült – legyint Kozmor Ákos, s vélhetően igaza van: a természet ilyetén sátorba költözése már tényleg nem oszt, nem szoroz.
- Segítenétek? – hallatszik ekkor valahonnét a messzeségből, s Ákos pechére ő az egyetlen, aki a környező sátrakból kinéz a kérlelésre. Apró termetű, ám annál nagyobb mellű leányzó próbálna átvergődni a sátorerdőn, ám képtelen megemelni gurulós táskáját. A keblek láttán Ákosban feltámad a lovagi (…) ösztön, s átcipeli a pakkot a dzsungelen. Útközben egy felmálházott, rohanó ifjúba botlik – szó szerint… -, akiről utóbb kiderül, megpróbálta kijátszani az őrök éberségét. Csak félig sikerrel.



Társa ugyan beadogatta a kerítés felett a sátrat és az utazótáskát, ám amikor ő is illegális úton akart bebocsátást nyerni a Sound területére, a biztonságiak lekapcsolták. Ezzel számára véget is ért az idei buli, s hiába próbálta már-már sírva legalább a cuccát visszaszerezni, a securitysek szerint annyi büntetés a benti cinkostársnak is jár, hogy két pakkot cipelhessen haza.

A biztonságiak amúgy tényleg kérlelhetetlenek, a főbejáratnál akkurátusan átnézik a poggyászokat, s éles szemmel kobozzák el a becsempészni kívánt italokat, szúró- és vágóeszközöket.
- Karton cigit sem lehet bevinni! – állítanak meg egy láthatóan nagydohányos ifjoncot.
- És dobozonként?
- Úgy viheted!



És miután a tulajdonos készségesen feltépi a csíkot, tényleg továbbmehet. Rend a lelke mindennek. A félliteres barackpálinkás üveget markoló rasztafrizurás sem hajlandó alkudni, elkobzás helyett két slukkra betolja a flaska tartalmát – más kérdés, hogy húsz méterrel később gyönyörűen vissza is jön az egész. Benti áron számolva nagyjából hatezer forintnyi pálinka megy veszendőbe…Négy cent tömény ugyanis 850-nél kezdődik, négy deci sör 450, de még egy deci borért is 150 forintot kérnek. A kaja sem olcsóbb, 800 egy gyros, 1050 egy kolbász, 1800 egy fél csülök, s egy szelet pizzáért is egy ötszázast kérnek. Még szerencse, hogy kocsival jöttünk: ha azt nézzük, hogy már több mint két órája itt vagyunk, csak a sörön kétezer-ötszázat spóroltunk fejeként…

A cikk a hirdetés után folytatódik

Persze azért jólesne néhány rundó, akkor talán még a nyílt piszoárokat is kipróbálnánk, hiszen van annyi sör, amitől elmúlik minden gátlás. Így viszont csak bóklászunk, egyre szárazabb torokkal, hallgatjuk a dübörgő zenét, s irigykedve nézzük az egyre inkább ellazuló bulizókat. Aztán egyszer csak csodálatos felfedezést teszünk: olyan helyen állunk, ahonnét minden színpad zenéje egyszerre, s nagyjából egy hangerővel hallható. Sör nélkül is megtaláltuk Nirvánát…