SONLINE

Új típusú turizmus-fejlesztés körvonalazódik tehát, ahogyan Hoffmann Henrik, az ország első regionális szintű TDM-szövetségének, a balatoninak az elnöke megfogalmazta, „szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy az idegenforgalommal kapcsolatos döntéseket a háziorvosokból, pedagógusokból, gyógyszerészekből álló önkormányzati képviselő-testületek hozzák.”

Formálódik a turizmus-törvény és ebbe Hoffmann Henrik reményei szerint belefoglalják azt is, hogy a kúrtaxa egy része az új TDM (Turisztikai Desztinációs Menedzsment)-szervezeteket illeti. A balatoni szövetség tizenkilenc tagszervezettel néhány hete a tó közepén egy hajón alakult meg, jelképezve az északi és déli part összefogását. Amikor az elnöknek választott siófoki szállodaigazgatónak felvetjük, hogy ez miért más, miért különb az elmúlt két évtizedben alakult számos, a „balatoni turizmust fellendítő” szervezetnél, azt feleli: – Mintegy ezer vállalkozás áll mögötte és településenként a legnagyobbak is. A helyi civil szféra az elmúlt évtizedekben soha sem tudott összefogni, azért is, mert sok volt a szezonális. Az utóbbi tíz év során azonban átalakult a balatoni vendéglátás szerkezete, egyre több az éves, minőségi vendégfogadó hely és most először sikerült olyan egységbe tömörülnünk, ami széles körű és valóban szakmai.

Az elnök szerint a hazai turizmusirányítás is a regionális alapon szerveződő Turisztikai Desztinációs Menedzsmenteket preferálja, ezért nyílik rá jó esély, hogy megjelenhetnek a készülő ágazati törvényben is.
– Ma egy Balaton-parti képviselő-testület ugyanolyan, mint egy belső-somogyi. A választók szabad akaratából itt is az iskolaigazgató, a patikus, a háziorvos kerül be, s a választó közben elvárja, hogy a turizmust is fejlesszék. De hogyan, ha nem értenek hozzá? Ezért akarjuk mi kézbe venni nemcsak a döntéseket, hanem azt is meghatároznánk, milyen irányban fejlődjön a régió idegenforgalma. Rajtunk kívül ugyanis ezt senki sem fogja megtenni. A döntések, a források egy részének tehát el kell kerülni az önkormányzatoktól, forrást pedig az idegenforgalmi adó állami visszatérítésének egy része jelenthet.

Hoffmann Henrik úgy véli: a TDM-eknek végre kellő súlya van, sokak érdekét jeleníti meg régiós és nem települési szinten, vagyis jó az esélye, hogy a politika is szóba áll velük. – A Balaton Fejlesztési Tanács, vagy a Balatoni Szövetség is politikai alapon működik, s mivel településvezetők a tagjai, közöttük mindig is volt és lesz rivalizálás. Most először van esély e civil összefogással, hogy a politikát kihagyva valóban az egységes régió érdekeit szem előtt tartva gondolkozzunk, mert az ide érkező vendég se elsősorban Balatonfüredben vagy Siófokban gondolkodik, hanem a Balatonban.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Máris konkrét tervekkel áll elő a Balatoni Regionális Turisztikai TDM-szövetség. – Közös munkacsoportokat hoznánk létre a turizmus irányítóival – így az elnök. – A 2013-as balatoni marketingtervhez már nekünk is lesznek javaslataink. Szorgalmazzuk továbbá a 14 év feletti vendégek megadóztatását. Azt nem várhatjuk, hogy az állam többet költsön a turizmusra, csak olyan arányban, amennyi adó e szektorból befolyik. S nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az állam, az önkormányzat majd segít; nekünk is bele kell tenni a magunk részét. Saját vízió kell és mellé saját forrás. Három lábon kell állni a turizmus-fejlesztésnek: állam, önkormányzat, vállalkozások. Tény, hogy az ágazat ekkora bajban nem volt még, mint most. Erőforrásai, tartalékai végéhez ért, ezt jelzi több szálloda bedőlése és másikaknál is „rezeg a léc”. Ebben a helyzetben saját forrást ígérni a közös cél érdekében nem könnyű. De éppen a válság, a forgalom-visszaesés az, ami „összerántotta” a szakmát és mindenki felismerte, hogy egymás ellen nem megy, csak együtt, összefogva...