SONLINE

Istvánnak ez lesz a harmadik karácsonya a családja nélkül, és ez lesz a második a rácsok mögött. Egy különösen csúnya válás fajult odáig, hogy büntetőügy és szabadságvesztés lett a következménye. Jogerősen három év kiskorú veszélyeztetése, magánlaksértés és könnyű testi sértés miatt. István ma is harcban áll az igazságszolgáltatással, mert azt mondja: nincs mit szégyellnie, ő csak a gyerekeit szerette volna látni, senkit sem akart bántani... De ez nem változtat azon a tényen, hogy a börtönben kell karácsonyoznia.
– Sohasem voltam büntetve, el sem tudtam képzelni, milyen ez a benti világ. Amikor valaki bekerül, először fel sem fogja, mi történik vele. Azt hiszi, hogy ez csak valami szörnyű tréfa, egy rossz álom. Aztán valahogy betörik az ember. De megszokni, feldolgozni sohasem lehet. Nekem szerencsém van, mert munkát vállalhatok. Kialakult bent egy csapat, sokat beszélgetünk. Számos emberi sors összefonódik itt. Van számítógép, tévé, sportolási lehetőség. Telik az idő, csak nagyon lassan.

A cikk a hirdetés után folytatódik

De a karácsony, az egészen más. Az mindig kizökkenti ezt a megszokott ritmust, felkavar mindenkit. Van műsor, zenei program, de ez nem pótolja a kinti világot, a családot. Minden hiányzik. A börtön fizikailag eltávolítja a családot, de a lelki kötelék, a ragaszkodás megmarad.
– A hétköznapok jóval fesztelenebbek – mondja István. – Olyankor viccelődünk, ugratjuk egymást, zajlik az élet. Az ünnepekkor, különösen karácsonykor azonban szinte mindenki magába zárkózik. Mindenki megtörik, a fal felé fordul. Olyankor rá lehet könyökölni a csendre...



Mindenki emlékezik, és ha máskor nem is, ilyenkor biztosan válaszokat keres. Van, aki a Bibliában, van, aki a saját lelkében. Én is szeretném megtalálni a választ, hogy hol rontottam el. Ha tudnám, sokkal
könnyebb lenne. Tudnám, mit kellene tennem, hogy meg ne sértsek másokat.

Tamás azon kevesek közé tartozik, akiknek speciális túlélő stratégiájuk van. – Segítségnyújtás elmulasztása miatt vagyok bent – mondja. – Egy férfit, akinek az volt a „bolondériája“, hogy az út mellett dobálta az arra járó autókat, véletlenül elsodortam a visszapillantó tükrömmel. Nem sérült meg súlyosan, de hibáztam, mert nem álltam meg. Felfüggesztettet kaptam. Három hónap múlva járt volna le, amikor egy előzés során összekoccantam egy másik autóval. Senki sem sérült meg. De újra elkövettem azt a hibát, hogy nem álltam meg. Ha nincs a felfüggesztett, közmunkával megúszhattam volna. Így viszont nem kaphattam más büntetést, mint letöltendő szabadságvesztést. Azt szoktam mondani: nekem négy évszakom van itt bent, amelyből kettő már letelt.



Hogy milyen lesz az idei karácsony, hogyan lehet túlélni, még maga sem tudja. De próbálja már jó előre megerősíteni magát. Hiszen szép családja, két gyermeke van, akik nagyon várják. Azt mondja: munkája kapcsán eddig is sokszor volt távol a tőlük, külföldön is, úgyhogy ez nem újdonság. Akkor mindig azzal próbálta tompítani a hiányuk okozta fájdalmat, hogy „eldugta“ a családdal kapcsolatos dolgokat valahova, a szíve, az agya legmélyére. Tudta, hogy jól vannak, biztonságban vannak, és nem nézegetett fényképeket, nem telefonált. Így kevésbé fájt. Valahogy most is így lesz...

– Próbálom úgy felfogni, mintha most is csak a munkám miatt lennék távol – tette hozzá Tamás. – Próbálom humorral, tréfával elütni, és nem venni tudomást arról, ami fáj. Talán így túl lehet élni. Nálunk hagyományosan hatalmas családi összejövetel van karácsonykor. Nagyon hiányzik a családom, és tudom, hogy én is hiányzom nekik. Arról is gondoskodtam már, hogy a karácsonyfa alatt ott legyenek az én ajándékaim is, mindenkinek egy kis apróság...

– Nehéz lesz a szilveszter is, hiányozni fog a vidám évbúcsúztató a baráti társasággal – gondolt távolabb az időben. –  Nekem az a szerencsém, hogy már látom a végét. Csak arra gondolok, hogy a következő karácsony már a miénk lesz. De azt hiszem, már tudom, miért van az, hogy itt bent mindenki a karácsonyhoz méri az időt. Nem azt mondják, hogy két éve, három éve vagyok bent, hanem hogy ez lesz a második, harmadik karácsonyom itt...

Az ünnep idején minden zárkába jut legalább egy fenyőág, szaloncukor, s megnyílnak az ajtók

Karácsonykor, bármilyen furcsa, a börtönben is igyekeznek úgy szervezni a programot, hogy eltereljék a figyelmet a bezártságról. Karácsonyfát állítanak, és minden zárkába jut legalább egy fenyőág, szaloncukor. Nagy István kaposvári börtönparancsnok azt is elmondta: karácsonyi műsorokat szerveznek, ahol a fogvatartottak is fellépnek. De lesznek sport- és szellemi vetélkedők is.
A lelki gondozásra is kiemelt figyelem jut ilyenkor, a kis kápolnában miséket tartanak. Bár az intézmény anyagi lehetőségei nagyon szűkösek, jó néhány televíziókészüléket megjavíttattak, hogy minden zárkába jusson az ünnepekre.
Arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a havonta két alkalommal érkező mozgóboltban a pénzzel rendelkező fogva- tartottak ajándékot, édességet, plüssjátékokat vásárolhassanak, s azt eljuttathassák a hozzátartozóknak.
Az ünnepi menüt is igyekeznek úgy összeállítani, hogy az az otthoni, hagyományos ízeket idézze: lesz hal, szilveszterkor virsli, lencse. A parancsnok szerint nincs ebben semmi különös: a börtön falai között nemcsak a szigornak, hanem az emberségnek is fő szabálynak kell lennie.