SONLINE

„A képviselő-testület hosszú távú fejlesztési tervben egy, a 21. század igényeinek megfelelő, élhető, szép, zöldövezeti lakópark kialakítása szerepelt – mondta 2007. októberében Ádám László, Hetes akkori polgármestere. – Néhány évvel az első kapavágás, az első épület alapkövének letétele után elmondhatjuk: sikerült.”
Ma már bizonyosan óvatosabban fogalmazna...

Díszsövény, gondozott gyep, nádtetős pavilon, madáretető, szemben gázcsonk búslakodik, elvadult bozótos, térdig érő susnyás – a két kép, az idilli és a lehangoló együtt a hetesi lakópark. Melyről 2005-ben lelkendezve jelentette be Ádám László: végre valóra válik a helyiek álma, s megkezdődhet a 2003 óta tervezett építkezés.
Októberben lesz kilenc éve, hogy a falu pályázott a közel 200 milliós beruházásra, s 2004-ben nyert is 65,3 millió forintot a Belügyminisztériumtól a szántókból átminősített területre tervezett 71 ezer négyzetméteres, 48 lakótelekből és négy négylakásos társasházból álló lakóparkra. A bekerülési összeg felét Hetesnek kellett kigazdálkodnia, az önkormányzat kölcsönt vett fel, bízva benne, hogy a közművel, vízzel, villannyal, szennyvízzel, internet és telefon vonallal ellátott  telkek eladásából bőven futja a törlesztésre.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Ezt csúnyán bebukták – legyint egy kantáros zöld munkásnadrágos férfi a faluban, amikor a lakóparkról érdeklődünk. – Bele is bukott Ádám Laci, akit nagyon elvitt a hév, túlképzelte ezt az egészet. Talán nem mérték fel a valószínűsíthető igényeket, mert különben nem ötvenegynéhány házban gondolkodtak volna. Nem is tudom, hogyan képzelték, hogy hirtelen ötödével növelik a falu ingatlanjainak számát.

Az elképzelés nem is jött be: öt év alatt három hatlakásos sorház épült meg, négy telket sikerült eladni a 48-ból. Kettőn ikerházak épültek, az egyik ház a szerkezetkész állapotig jutott. A sorházi lakásoknak sincs mindnek tulajdonosa, hármon az ablakokat újságpapír takarja.
– Pedig eleinte rengeteg érdeklődő akadt – magyarázza egy harmincasforma férfi –, csak a telkekre is típusházakat lehetett volna építeni, emiatt sokan visszakoztak. Mert hiába volt olcsóbb a telek, mint Kaposváron vagy Jutában, az emberek nagy része nem szeret előre megrajzolt körülmények között élni. Ha úgy nézzük, igazuk van, három-négymilliót kifizetnek a telekért, felhúznak rá kétszer-háromszor ennyiből egy házat: ennyi pénzért már hadd döntse el, miben lakik.

Érdeklődés hiányában aztán a 800–1000 négyzetméteres, nettó 2960 forintos négyzetméteráron kínált telkek ára – melyhez az önkormányzat kezdetben 1,25 millió forintos támogatást adott – hamar nettó 2200-ra esett, ám ez sem mozgatta meg a válság miatt amúgy is halott piacot. Bedőlt a három hetesi program is: a 35 év alatti vásárlóknak ifjúsági lakóház-, a vállalkozói és a fecskeház-program mérsékelt sikert aratott.

– Az elmúlt három évben esztendőnként jó, ha egy új beköltöző akadt – mondja Aponyi Edit, aki 2007-ben elsőként költözött az egyik hatlakásos sorházba. – A kaposvárinál olcsóbb áron kínált, ám mégis városias környezet és a nyugalom hozott ide bennünket. Jól érezzük magunkat, de ma nem valószínű, hogy ide költöznék.
A bejárás ugyanis rendkívül megdrágult az elmúlt öt évben, a benzin majdnem a duplájába kerül, mint 2007-ben, s a fiatalasszonynak azóta kaposvári iskolás lett a gyermeke, így már kétszer kell bemennie a városba.

– Ami azt jelenti, hogy négyszer annyit utazom el, mint amikor idejöttünk – sóhajt fel. Hozzáteszi, nem is maradnak sokáig: férje Ausztriában dolgozik, s hamarosan utána mennek – családegyesítés külföldön.
Hogy a lakással mi lesz? Nem tudja.
– Szinte kizárt, hogy el tudja adni az ember – jegyzi meg Némethné Varga Brigitta –, még az újakat sem sikerül, nemhogy a használtat.
A két kisgyerekét kocsiba terelő, harmadik babáját váró fiatalasszony négy éve Pécsről költözött Hetesre, hogy a család közelebb legyen a kaposvári nagyszülőkhöz.

– Sokszor gondolkodtam rajta, jól döntöttünk-e – mereng el. – Olcsó volt, a város sincs messze, a gyerekeknek itt sokkal jobb, bármikor kiengedhetem őket játszani, nincs forgalom. Viszont a férjem naponta 60 kilométert autózik a munkahelyére, s a két gyerek miatt ide, Hetesre kellett még egy autó, így persze majdnem egy fizetés elmegy benzinre. Hosszabb távon tehát amit nyertünk az olcsóbb telken, elutazzuk. Sokan már nem is bírják a bejárást, de munka nincs helyben. Egyre többen döntenek úgy, hogy kimennek külföldre dolgozni: a húsz családból, melyek itt élnek, öten már meg is tették, vagy hamarosan mennek.
És mivel a jelenlegi gazdasági helyzetben vajmi kevés az esély, hogy az üresen álló lakásokba, telkekre újak érkezzenek, a nagyívű lakóparkprojekt bizony csak torzó maradt. Méghozzá elég költséges: a héthektáros terület nagyobb részének rendben tartása, a háromutcányi közvilágítás költsége az – önrészt is nyögő – önkormányzatra hárul.

– Előfordult, hogy le is kapcsolták az utcai világítást – állítja egy középkorú férfi. – Nem gondolták ezt át rendesen, csak látták, van a pályázat, adnak hozzá pénzt, hát belevágtak. Anno mindenki lelkes volt, a hivatalban büszkén mutogatták a makettet, hogyan néz majd ki a terület. Ma viszont nemhogy lakópark, de már a terepasztal sincs meg. Anno azt mondta Ádám Laci, mivel az volt az utolsó ilyen pályázat, ha nem indulunk, sohasem lesz Hetesen lakópark. Belevágtunk, fizettünk, s így sem lett...

Egyértelmű bukás

Milliókat fizettünk ki, s millió gond szakadt a nyakunkba – sóhajtott fel Török Tiborné polgármester, amikor a lakópark felől érdeklődtünk nála. – A legnagyobb baj, hogy nem tudjuk, miért nem kelendőek a telkek, hiszen az árak jobbak, mint a környéken, folyamatosan akciózunk is, de valahogy nem érdekli az embereket.
A beruházáshoz felvett hitelt viszont fizetnie kell az önkormányzatnak: jelenleg 77 millió a banki tartozás, melyet évente két telek árával kell csökkentenie. Csakhogy nincs vevő, így a törlesztés a büdzsét terheli.
A sorházakba még jöttek új lakók, egyéni építkező viszont nem akad – folytatta a polgármester. – Próbálunk faragni a fenntartási költségekből, leszereltettük például a vízórákat, s szerencsére vállalkozók nyírják a füvet a terület nagyobb részén, de így is csak viszi a pénzt a lakópark.
Melytől amúgy a betelepülők révén magasabb állami normatívát, az óvodába, iskolába több gyereket remélt az önkormányzat, melynek így is gondot okoz a település fenntartása.

A helybeliek is morgolódnak, hiszen rosszak az utak, a járdák – ismerte el Török Tiborné –, nincs pénz a felújításra, a hetesiek adóforintjai viszont a lakóparkban állnak. Ráadásul a beköltözők el is különülnek, nem lettek szerves részei a falunak, a többség csak aludni jár haza. Az ötlet nem volt rossz, csak éppen a kivitelezés... Fokozatosan, utcánként kellett volna kiépíteni a területet, nem egy nagy projektként. Ami egyértelmű bukás lett a számunkra...