SONLINE

– Nagyon más, mint Marcaliban?
– Teljesen – felelte Buzás László alezredes, a Kaposvári Rendőrkapitányság február elsejével kinevezett vezetője. – Mások a feladatok, az emberek.

– Kihívás volt visszajönni?
– A kaposvári kapitányság vezetése mindig komoly feladatot jelentett. Itt egész évben folyamatosan nagy a terhelés, Marcaliban időszakosabb volt. Nem beszélve róla, hogy ott feleannyi település tartozott a kapitányság alá, s a központ sem egy hetvenezres megyeszékhely volt.

– Viszont a nyár...
– Nagyobb erőt és nagyobb koncentrációt jelentett, Kaposváron viszont sokkal több az információ: mintha egész évben nyár lenne...

– Amikor öt éve elment Marcaliba, számított rá, egyszer vezetőként tér vissza?
– Bár nem itt születtem, kaposvári vagyok, számomra tökéletes hely ez a város: elég nagy és egyszerre elég kicsi is.

– És Marcali?
– Eleinte idegenül mozogtam, ám utóbb nem akartam eljönni.

– Mégis a Szent Imre utcában beszélgetünk... Nem lehetett nemet mondani?
– Nem erről van szó! Megkaptam a felkérést, hosszan beszélgettem Mergancz Sándor megyei főkapitánnyal, s éreztem a kihívást, melynek, úgy gondoltam, meg tudok felelni. De magamtól nem jelentkeztem volna, hiszen Marcaliban otthon éreztem magam.

– Hányadik jelölt volt?
– Nem érdekel.

– Első? Ötödik?
– Nem vagyok hiú. Csak az foglalkoztat, hogy megfeleljek a feladatoknak.

– Melyik tűnik a legnagyobbnak?
– A lopások és a betöréses lopások száma majdnem harmadával emelkedett az előző évben. A cél, hogy visszaszorítsuk az eset-, s növeljük az elfogásszámot. Februártól ezért felállt egy nyomozócsoport, melyben a közrendvédelmi osztály is külön feladatot kapott. Emellett a napi bűncselekményekről tábla készül, a járőr így pontosan tudja induláskor, mely területekre kell koncentráltabban odafigyelnie.

– Az előző helyén is hasonló problémákat kellett megoldani?
– Sikerült egyes gócpontokat felszámolni, persze újak keletkeztek helyettük. De rendőrként tudom, utópia, hogy felszámoljuk a bűnözést. Az is eredmény, ha kezelhető szintre sikerül visszaszorítani.

– A marcali adatokkal elégedett lenne Kaposváron?
– Nem szeretnék hasonlítgatni! Ha egyáltalán szóba hozom a másik kapitányságot, csak véletlen elszólás. Két teljesen különböző terület, melyek közül a kaposvárit még tanulom.

– Az embereit is?
– Mindenkit biztosítottam, velük akarok dolgozni. Megtartottam elődöm, Kemény Gábor újításait is, figyelem, jó-e az irány. Csak egy-két kisebb dologban léptem.

– Az állomány megfelelő?
– Szerintem: igen. De akad néhány dolog, amit másként fogok kérni. A legalapvetőbb, hogy minden parancsnok és beosztott önállóbb legyen – természetesen a szoros felügyeletem mellett. Persze mindez idő kérdése is.

– Ami láthatóan egyelőre nem mindenre volt elég. Az iroda például...
– Még nem volt időm berendezkedni: látja, még a képek is a fal mellett állnak.

– Mit hozott át Marcaliból?
– Egy hamutartót, mely még 91-ben kaptam az előző vizsgálati alosztályvezetőtől.

– Kabala?
– Kedves emlék. Aztán néhány rendőrsapka, Marcali testvérvárosának rendőrkapitányától. És a marcali kapitányság karjelvénye.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Micsoda nosztalgia! Pedig nem lehetett sétagalopp minden reggel és este ötven kilométert vezetni.
– Ötvenötöt. És bármilyen hihetetlen, szerettem kiautózni. Rengeteget tudtam gondolkozni útközben.

– Viszont most tovább alhat.
– Nem kelek később, így korábban érkezem be.

– És gyorsabban hazaér.
– A hazaautózást is élveztem, vezetés közben sikerült megszabadulni a napi problémáktól. Nem mellékesen most később érek haza.

– És meddig marad?
– Hogyan?

– Tíz év alatt az ötödik kapitány Kaposváron. Elég nagy fluktuáció...
– Hosszú távra tervezek.

– Ahogy az elődjei is.
– Nem vállaltam volna, ha nem hinnék benne: sikerülni fog.