SONLINE

Kereken húsz tanulóval, ehhez képest szép számú, nyolc kis elsőssel kezdődött a száztizenhatodik tanév szerdán a kányai alsó tagozatos, összevont osztályos általános iskolában. E tanoda őrzi ma már egyedüliként az önállóságát Somogyban, az összes többi kisiskola papíron valamelyik közeli „nagy” fennhatósága alá tartozik. Patinás a kányai iskolaépület, építéséhez még Ferenc József is hozzájárult ötven aranyforinttal, 1884-ben.

Feszes vigyázzba vágja magát mind a húsz nebuló az érkeztünkre, pedig ez még csak az első tanítási nap délelőttje és szép számban, nyolcan jöttek újak, azaz a kis elsősök.

– A harmadikosok ketten vannak, ideális velük a nyelvtanárnak – mondja Lénerné Schmuck Krisztina intézményvezető. – A számonkérés egyébként is feszesebb, nálunk minden nap mindenki felel. S azért, hogy valóban semmilyen hátrány ne érje az itt tanulókat, oktatunk néptáncot, furulyázást, de még hastáncot is, és szeretnénk íjászkodni is.

Lénerné Schmuck Krisztina amondó: nagy iskola, nagy költség, azaz egyáltalán nem biztos, hogy olyan sokat meg lehet spórolni az összevonásokkal. Kányáról egyébként már egy előző „körzetesítési láz” idején, 1964-ben elvitték a felső tagozatot, annál is figyelemre méltóbb, hogy máig őrzik önállóságukat, immár a megyében egyedüliként.

– Egyetlen nagy iskolához sem csatlakoztunk, csak a szomszédos és hasonlóan kis létszámú tengődivel közösködünk – így a vezető, aki másodmagával látja el a tanítói és a napközis teendőket, utóbbit, ahogy mondja, az iskola fennmaradása érdekében társadalmi munkában, azaz fizetség nélkül.

Mi meg csak ámulunk a szavain, de tud még bőven újat mondani: – Édesapám volt az elődöm, tőle vettem át a stafétát három éve, addig együtt tanítottunk. A feljegyzések szerint mi voltunk a harmadik szülő-gyermek tanító páros a kányai iskola történetében. A kányai szülők nagyon örülnek, hogy helyben maradt az alsó tagozat és büszkék is ránk. Most tizenhárom tanulónk helyi, öten Somogyegresről, ketten Bedegkérről járnak, noha ez utóbbi faluban van iskola.

Micimackót színeznek e közben a nebulók mind a húszan a hangulatos tanteremben, melynek galériáján egy sor számítógép várja őket. – Flórián vagyok és Remetepusztáról jöttem – mutatkozik be az egyik elsős, amúgy – segít ki Krisztina – ez a falurész is Kányához tartozik. Márta Károly Balázs (ő is első osztályos) meg arról informál, hogy ha a rajzlapon kimennek a vonalból, akkor elveszi tőlük a színest a tanító néni. – Á, dehogy – érkezik a pontosítás. – Azt mondtam nekik, hogy ha hangoskodnak, akkor nem színezhetnek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Sebaj, majd belejönnek. Közben Schmuck Ferenc polgármester is betoppan, s néhány mondat után kiderül, hogy ő az önállóság kulcsfigurája. – Én összevonás-ellenes vagyok, eddig még sikerült ellenállnunk. A hetvenes években a kecskeméti tanyasi magnósprogramot vettük át, az összevont osztályok egyike fejhallgatót vett fel, a másikak meg tévéről, írásvetítőről kapták a tananyagot. Csodánkra jártak. Ja, és Szent-Györgyi Albert is tanyasi kisiskolában végzett...

Ezt toldja még meg lánya azzal: – Ha színházba megyünk, ott jól tetten érhető a különbség. A mi gyerekeink lényegesen fegyelmezettebbek, nyugodtabbak, mint a többiek...