SONLINE

Míg az első világháború megakasztotta a város század eleji fejlődését, és sok kaposvári családot borított gyászba, addig a második világégés az egyéni tragédiákon túl már létében is fenyegette a Kapos-parti települést.
1944. november végén, a szovjet megszállás előtt néhány nappal Kaposvár valamennyi római katolikus templomában kihirdették a fogadalmat: ha a város megmenekül a háborús pusztítástól, a hívek adományaiból templomot építenek Árpád-házi Szent Margit tiszteletére.

Margit IV. Béla magyar király lánya volt, aki egy másik vészterhes időben, a tatárjárás alatt született, s királyi szülei Istennek ajánlották fel az ország megmentéséért. Margit apáca lett, s önfegyelmezésben, megalázkodásban és keresztényi szeretetben eltöltött életét fiatalon fejezte be a Nyulak szigetén épült kolostorban. Már 1276-ban boldoggá avatták, de csak 1943-ban lépett hivatalosan is a szentek sorába.
Kaposvárnak 1944–45-ben valóban szüksége volt a szent közbenjárására. Míg az angolszászok a légtérben jelentek meg újra és újra, addig a szovjet csapatok a szárazföldön jutottak mind közelebb Somogy megye székvárosához. 1944 szeptemberében a belügyminiszter a megye több járásához hasonlóan Kaposvárt is hadműveleti területté nyilvánította.
November folyamán számos menekült érkezett ide Erdélyből és az ország más keleti területeiről, a hónap végén azonban a hatóságok magának Kaposvárnak a kiürítését is elrendelték. Néhány fontos üzemet és közlekedési építményt alá is aknáztak a városban, ám a robbantásra hátrahagyott magyar utászok és munkások megmentették az elpusztítandó intézményeket.

A cikk a hirdetés után folytatódik

November utolsó és december első napjaiban zűrzavar lett úrrá a megyeszékhelyen. Közeledtek az oroszok, indultak a németek, csomagoltak a nyilasok, készülődtek a kommunisták. A kitelepítéskor felbomlott a rend, a gettót kirabolták. Elhagyta Kaposvárt a nyilas közigazgatás, elvonultak az utolsó honvédcsapatok, a német katonai és Gestapo-egységek, végül a rendőrök is. Bár a somogyi főispán Kaposvár védelméről tárgyalt Maximilian de Angelis tüzérségi tábornokkal, a németek – a város nagy szerencséjére – nem itt akarták beásni magukat.

A Sarohin altábornagy vezette 57. szovjet hadsereg Sásd és Gödre irányából érte el Kaposvár térségét. 1944. december 2-án hajnalban a Petruhin ezredes parancsnoksága alatt álló 10. szovjet gárdahadosztály harckocsikkal megerősített gyalogosegységei foglalták el a megyeszékhelyt. A négy polgári áldozatot is követelő harcok során negyvenegy német, olasz és magyar katona esett el a városban és határában, de Kaposvár nem szenvedett nagyobb károkat. Bár a „frontátvonulás” és a szovjet hadsereg erőszakossága így is nagy megpróbáltatások elé állította a lakosságot, nem folyt ostrom, ami beláthatatlan károkat okozhatott volna az itt élőknek.

Mégsem volt sok híja, hogy Kaposvár újból hadszíntérré váljon. December végén a német hadmozdulatok miatt újra szóba került a város kiürítése, az 1945 márciusában – Tavaszi ébredés fedőnéven – indított német ellentámadást pedig csak a település közvetlen közelében tartóztatták fel a szovjet csapatok.

A helyzet normalizálódása után a hívek hozzákezdtek fogadalmuk beváltásához. Elhatározták, hogy Szent Margit tiszteletére a város északi részén, az úgynevezett Szedresben, az egyházközség saját telkén építik fel új templomukat. 1946. szeptember 1-jén a római katolikus hívek körmenetben vonultak a helyszínre, ahol Longauer Imre hittanár tartott szentbeszédet. A nagyszámú hívő ekkor ismét hitet tett róla, hogy „semmi áldozattól vissza nem riadva mielőbb elkezdik a fogadalmi templom megépítését”.
Rövidesen megindult az adakozás. A fuvarosok szabad idejükben hordták a téglát, egy súlyosan beteg asszony egyetlen értékét, karkötőjét és aranyóráját adta oda, de a Petőfi és a Rokkanttelepi iskola tanulói is gyűjtést indítottak maguk között.

A szervezés munkáját megkönnyítette, hogy 1946. október 26-án Kaposvárra érkezett Árpád-házi Szent Margit ereklyéje. (Bánáss László veszprémi apostoli kormányzó és Szemes József veszprémi plébános, az ereklye hivatalos őre hozta magával autón Taszár felől.) Másnap délelőtt a Hősök templomától körmenetben vitték az ereklyét végig a Fő utcán a Nagyboldogasszony-plébániatemplomig, s ünnepélyes szentmisét mutattak be a főtéren felállított tábori oltárnál.

Az építkezés 1947-ben kezdődött Lamping Ottó kaposvári építész tervei szerint. A munka vezetését később Harsányi Géza építőmester vette át. Az ötvenes években leállt az építkezés, a forradalom utáni „rendcsinálást” pedig Kaposvár legnagyobb felekezete, a római katolikus egyház is megszenvedte. 1959-ben a politikai hatóságok eltávolíttatták a városból az ifjúsággal is sokat foglalkozó Longauer János Imrét, a Szent Margit-templom építésének motorját, aki 1955-től már plébánosként szolgálta az Urat és az embereket.
A templom az építés megkezdése után csak negyed évszázaddal, 1972-ben készülhetett el végleg, Sebestyén József kaposvári apátplébános irányításával és a hívek segítségével. Az építést megkezdő pap még megérte a felszentelést: a Zólyom vármegyei születésű Longauer atya 1973 májusában hunyt el, hatvanhét éves korában. (Ekkor már ajkai prépost volt.)

A Szent Margit-templom hossza 48, szélessége 16,5 méter. Hagyományos térszervezésű, bazilikális szerkezetű templom, háromhajós, sík mennyezetű belső térrel, karzattal és félkörös végződésű szentéllyel. (A tervezés során – vázlatterv szintjén – egy kéttornyos variáció lehetősége is felmerült.) Az egyszerű kialakítású és berendezésű templombelsőt az adományozók nevét is feltüntető színes üvegablakok világítják meg.
A jó arányú, modern stílusú templom érdekessége a főhomlokzat. A hagyományos egy vagy két toronnyal szemben a tervező a bejáratot, valamint a harangtorony és a karzatlépcső funkciókat diadalívszerűen komponált tömegbe rejtette. A három bejárati kapu felett a templomoknál szokatlan módon, erkélyszerűen visszahúzva jelenik meg a karzatszint hátsó falazata az ablakokkal.

A homlokzat legszebb dísze a névadó szent szobra és felette a felirat: „ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT KÖNYÖRÖGJ MAGYAR NEMZETEDÉRT”. A nyugati templomfal előtt állították fel a város egyik legrégibb, még a 18. században készült keresztjét, amelyet a Kanizsai utca elejéről hoztak át ide. (Évekig a város egyik legkorábbi köztéri műalkotása, a Szent Rókus-szobor is a Margit-templom oldalánál állt.)

Az üvegezett bejárati kapuk betétrácsai négy különböző, de egyaránt szimbolikus jelentésű motívumot ismételnek. Az IHS monogram Jézus görögösen írt nevének latin betűs átírásából származó rövidítés – bár a népi etimológia többféle feloldást talált ki rá. Az XP (khi-ró) betűkből álló ábra a kereszténységben szintén Jézust szimbolizálja. A földre tett korona és a fölé magasodó kereszt Árpád-házi Szent Margit attribútuma, hiszen a király lánya a koronát keresztre cserélte fel azzal, hogy életét Jézusnak szentelte. Az M betű, közepén egy liliommal, szintén Margitra, a templom védőszentjére utal nevének kezdőbetűjével és a szüzességet jelképező virággal.
A templomot belülről díszítő freskó Szent Margitot ábrázolja, amint megáldja a város templomait. A padokat Molnár László kaposvári asztalosmester készítette.

A Szent Margit – Szent József Plébániát 1987-ben alapították meg. Első plébánosává Rózsás Lászlót nevezték ki, akit 1996-ban Nagy Vendel, 2003-ban Rumszauer Miklós követett ebben a tisztségben.
Mi pedig a Lamping család munkáit követjük: egy olyan épületet látogatunk meg, amelyet Lamping Ottó édesapja tervezett.