SONLINE

Nagyot sikít egy lány a pink csúszdán: megérkezett a Soundra az utolsó előtti napon, de ide sose késő. A csúszdás belépés idei újdonság, a perc alapú jegy már második éves, azt már tavaly ilyenkor elsütöttük, hogy „húsz perc Soundot kérünk”. A kártyás fizetésen sem akad már fenn manapság egy fesztivállátogató, mi kiszúrjuk az egyetlen készpénzes büfét, eme zamárdi vendéglátóhely járt a legjobban, mert egyszerűen „beépítették” a Soundba, persze, a kerítés túloldalán sem hinnénk, hogy panaszkodtak az elmúlt napokban.

– Olcsóbb jegy! – tukmálná ránk portékáját a megszokottan rosszarcú jegyüzér a bejárat előtt, ezúttal egy nő, nem zavartatja magát attól, hogy rajtunk már ott fityeg a karszalag. Késő délután ide, vagy oda, ébredező forma fiatalok próbálnak táncmozdulatokat imitálni az egyik színpad előtt – magyar banda zenél, csillogóarany nadrágos énekes-billentyűs biztatja a keveseket azzal, hogy „nagyon jók vagytok”! A bárok inkább dugig, tele a part is, a víz sem látszik mindenhol az embertömegtől. A parttól párszáz méterre egy vonalban felsorakozott vitorlások – ötnapos ingyen diszkó. A szomjat nem csak az idén 490-ért kínált fesztiválnévadó sör korsójával lehet oltani, kész borudvar nyílt, a napi ajánlat a literes fröccs egy az egyhez arányosítással, kétezerért. A halasnál keszeget nem, ellenben tintahalat látunk meg ráknyársat, arrébb félkilós hamburgert, képzeletbeli díjat osztunk az „Anyám pitája” feliratú bodegának, a „Boldogság házában” pálinkát lehet kóstolni, no és az elmaradhatatlan balatoni lángos – mindegy is, mennyiért, ez nem a filléreket számolgatók fesztiválja...

Félsátornyi hely sincs a „kempingben”, alighanem az összes balatoni valódi kempingben együttvéve nem aludtak annyian a hétvégén, mint a zamárdi szabadstrand kisebbnél kisebb sátraiban (dupla kordon, a kettő között kutyás őr vigyáz a nyugalomra), mert ilyen helyen az a menő, ha a láb kilóg. Csak az eső ne verje el, abból szerda este a nulladik, ákosos napon volt elég, igaz, most is egyre többen tekintgetnek az ég felé, mert Tihany felől megint komor fellegek gyülekeznek. A viharjelzés már másodfokú, de ennek lassan terjed a híre a Soundon, meg aztán szerencsére csak fenyegetnek azok a felhők.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Öt nap nagyon hosszú idő, az izom is eltöttyed ennyi idő alatt: kigyúrt fiúk emelgetik a tárcsákat a fittness-sátor hűvösében, a lányok vezényszóra aerobikolnak. Itt is, másutt is leszűrhető a konklúzió: a kigyúrt felsőtest most a menő tetoválással, hölgyeknél az amerikai zászlót mintázó bikini. Aki meg nem hozott szalmakalapot, 2700-ért beszerezheti, bikinit is 9900-ért, a soundos bögre 1300, a szörfnadrág 8700, kizárt, hogy utóbbi nagyon menne. Csajt látunk guns n' roses-os pólóban, ez már-már istenkáromlás egy elektronikuszenei fesztiválon, amott jégtömböt törnek fúróval hogy hozzáférjenek a belefagyott kisüveges „gyógyitalokhoz”, egy bár előtt vizespólós versenyre toboroznak de nem gyűlnek a jelentkezők, annál többen megbámulnak egy egyenbikinis hölgytársaságot, akiket kamerák követnek.

A kereskedelmi médiák Fluor Tomival, Puskás Petivel vannak tele napok óta, ők is valahol itt soundolnak, de nekünk rájuk nincs affinitásunk (celebtelenítő Tvrtko, hol vagy?), kiszúrunk ellenben egy expénzügyminisztert: nem, nem Békesit, még csak nem is Kupát, hanem Oszkó Pétert. Fogadni mernénk egy 35 ezres hetijegybe, hogy nem a csúszdás bejáraton érkezett...