SONLINE

– Sör vagy bor?
– Inkább boros vagyok – feleli Kiss László.
 
– Akkor már értem, miért mondott nemet az ingyen sörös népszavazási kérelemre...
– Aki ilyen kérdést tesz fel, annak kiszámláztatnám az OVB-s és alkotmánybírósági procedúra költségeit.
 
– Sok hasonlót kaptak?
– A népszavazási cunami után elképesztő mennyiségű bugyuta kérdés érkezett. Sajnos nem alakult ki egy szűrő, pedig kellene egyfajta jogi szabályozás erre is. A népszavazás ugyanis egy fontos politikai alapjog, amivel nem illik visszaélni.
 
– Az új alkotmánynak köszönhetően mostantól megússzák ezeket.
– Ha ezt nézem: hálistennek!
 
– És a másik oldalról?
– A népszavazás lehetősége megmaradt, s nem is törekszik ellenkezőjére az alaptörvény, azaz ezzel nem sérült a demokratikus jogállamiság.
 
– Ezek szerint más szempontból...
– A puding próbája az evés...
 
– Frázis!
– Alkotmánybíróként nekem az aktuális alaptörvényt kell szolgálnom.
 
– Ami vállalható?
– Legitim hatalom hozta alkotmányos keretek között... Futott úgy nyolc-tíz alkotmánytervezet, akadtak, melyekből személy szerint több gondolatot-javaslatot átemeltem volna. De most az egyetemi tanár beszél belőlem. Merthogy egy száznegyven kilós férfiból kitelik egy hetven kilós alkotmánybíró, s egy ugyanakkora tanár is...

 
– Jánosházáról indulva külön-külön is dicséretes produktum.
– Nem volt egyszerű. Ha nincsenek a testvéreim, az adminisztrátor nővérem és a postás bátyám, esélyem sem lett volna jogra menni.
 
– És ki adta a példát?
– A másik bátyám jogász volt. S mivel érdekelt a magyar és a történelem, tulajdonképpen csak követnem kellett.
 
– Műszaki pálya szóba sem kerülhetett?
– Évente kétszer még ma is a fizika és a matematikaérettségiről álmodom. És ver a víz...
 
– Az iskolában sem akarták másfelé terelni?
– A régészet tetszett, de az akkoriban túl nagy álomnak bizonyult.
 
– A lapát és az ecset helyett a katedrát választotta.
– Nehezen szoktam meg Pécset, alapvetően ugyanis, s most nem a politikára gondolok, konzervatív beállítottságú vagyok. Csendben jegyzem meg, ez néha a ruháim összeválogatásából is látszik... Az egyetem azonban segített, így bár Vas megyei gyerek vagyok, itt ragadtam. Pécsen itthon vagyok, oda hazamegyek.
 
– Sűrűn jár arrafelé?
– Sajnos, mivel a testvéreim betegek, hetente megyek hozzájuk a kórházba.
 
– És Jánosházára?
– Ha kitérőt is jelent, de mindig bekanyarodom. Vár a gyerekkorom illata, a nap fénye...
 
– Ilyen gondolatokkal inkább írnia kellene...
– Ráhibázott. Most készül a könyvem, az „Ügynökmese”.
 
– Témánál vagyunk. A pere az Élet és Irodalom, valamint Ungváry Krisztián történész ellen. Akik besúgózták, leügynöközték.
– Voltam én már sok minden, például konzervatív barbár is. A bejegyzett élettársi kapcsolatos ügyben a különvéleményem miatt. Mondjuk egész jó társaságba kerültem, hiszen Pálinkás József akadémiai elnökkel és egy genetikus professzorral helyeztek egy platformra. De neveztek szemétnek, sőt, főszemétnek is, mert 83-ban az egyetemen levetettem egy faliújságcikket, mint párttitkár-helyettes.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 
– Utóbbit kevesen vállalják manapság.
– Az életrajzomban is szerepel.
 
– Bánja?
– Mindig közösségi ember voltam nagy szociális érzékenységgel. Nem a világforradalom eszméje vitt a pártba, s nem töltöttem az időm ideológiákkal. Különben, ha ez még nem elégít ki valakit, akár azt is beleírhatom az életrajzba, hogy kisdobosként előbb mókamester voltam, majd zászlóvivő...
 
– Látom, jól tudja kezelni.
– Alapvetően jóhangulatúnak tartom magam. De a könyvvel azért megvárom a nyugdíjat. Alkotmánybíróként nem illene kiadatnom.

– Akkor még öt év.
– Papíron...
 
– Hiányérzete lenne, ha nem tölthetné ki?
– Ez egy gyönyörű munka. Olyan helyen dolgozik az ember, ahol fontos az emberi tisztesség, s politikai elfogultság nélkül döntenek különféle ügyekben.
 
– S ez a jövőben is így marad?
– A jogállamok egységes felfogásából nem lehet csak úgy kilépni, mert akkor jön a fehérorosz nívó.
 
– A diákjainak biztosan valami ütősebb példát hozna. Azt hallani, imádják az óráit.
– A szakterületem elég száraz tudomány, megzenésíteni nehézkes, s cigánykerekezni sem tudok előadás közben. Marad a példálózás. Ami amolyan éberségi gyakorlat: ha látom, lankad a figyelem, egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Az egyik tanárom, Szamel Lajos példája lebeg előttem. Olyan dolgokat mondott nekünk negyven éve az óráin, hogy csak néztünk: úristen, hogy meri!
 
– Ma arra figyel mindenki, a jobb- vagy a baloldalnak szól-e a példa.
– Tisztesség vagy tisztességtelenség, becsületesség vagy becstelenség alapján szelektálok.
 
– Mégis baloldalinak tartják.
– Ennek ellenére, amikor másodszor választottak meg alkotmánybírónak, talán több szavazatot kaptam az akkori ellenzéktől, mint a kormányoldaltól. Mindkét oldalról jó a viszonyom rengeteg politikussal. Ha csak Somogyot nézzük, Gelencsér Attilával, Szita Károllyal, de Lamperth Mónikával és Kolber Istvánnal is.
 
– Jellemző, hogy példaként éppen a megyét hozta...
– Szeretem a somogyi embereket: őszinték, szókimondóak. A mai világban ez különösen nagy érték...