SONLINE

Idilli képet festett a lakóközösségekről a tévében hajdan futó teleregény, a Szomszédok, ám a való életben keveseknek jut olyan lakótárs, mint Lenke néni, Taki bácsi vagy Mágenheim doktor. A többség persze még az örökké zsörtölődő Sümeghy művész úrral is kiegyezne, főként, ha igazán összeférhetetlen szomszéddal kell megosztania mindennapjait, aki egy-egy ária helyett válogatott szidalmakkal gyalázza a környékbelieket, állandóan feljelentgeti őket különféle hatóságoknál, sőt, nem riad vissza a fizikai erőszaktól sem. Sokszor átnyúló faág, hangos kutya, zajos társadalmi élet hiányában igazából kiváltó ok nélkül.

Egy kaposvári belvárosi lakóház életét úgy húsz éve keseríti meg az egyik első emeleti lakó, aki nem csak a szűk közösséggel akaszt tengelyt rendre, de nemrég a postásra is rátámadt, de fenyegetett már gyerekeket hólapáttal, tört autót, s közös képviselői szemüveget is dühében.
– Igazából senki sem tudja, mikor és miért került fel nála az ellenséglistára – magyarázta az egyik lakó. – Az esetemben például elég volt, hogy nem volt időm vele annyit beszélgetni, mint amennyit szeretett volna. Egyúttal a feleségem és a gyerekek ellen is kiásta a csatabárdot. Üvöltözött velünk az utcán, a nejemet mindennek elmondta, fenyegette a gyerekeket. Egy idő után megalkudtam magammal, behívtam beszélgetni, meghallgattam az okfejtéseit, azóta békén hagy. Persze azonnal talált másik célpontokat.

Például a közös képviselőt. Aki a házban élők legnagyobb megelégedésre teszi dolgát, mindent szorgalmasan könyvel, lepapíroz. Az első emeleti lakó szerint viszont lop.
– Nyugdíjrablónak hív, s állítja, elveszem a pénzét – mondta a munkahelyén is megbecsülésnek örvendő férfi. – Ez amúgy a közös költséget jelenti, amit havonta kell fizetni minden lakónak. Az ellentétünk még a képviselői korszakom előttről datálódik, nehezen viselte, hogy tízegynéhány éve szóvá tettem, hólapáttal kergette a gyerekeket, köztük a lányomat, mert szerinte összetaposták a frissen leesett havat. Azóta a feleségem, a lányom és az unokám is céltábla lett. Mindenféle mocskos jelzővel illeti őket az utcán, becsmérlő üzeneteket ír a faliújságra. Utóbbi miatt feljelentettem, egyelőre még nem történt semmi az ügyben.

A rendőrök amúgy szinte hazajárnak a belvárosi házba az első emeleti lakóhoz, akit eddig nagyjából két tucatszor jelentettek fel a lakótársak. Legutóbb az verte ki a biztosítékot köztük, hogy a férfi bejelentette, felrobbantja az egész épületet.
– De a házfelújítás miatt belekötött a munkásokba is – tette hozzá az egyik lakó –, s a postást is állandóan feljelentette, hogy direkt nem adja át a leveleit. Aztán a múltkor megtámadta az utcán. A másik ház közös képviselőjének összetörte a szemüvegét, de a saját testvéreivel sem jön ki, egyiküknek a kocsiját rongálta meg. Igazi gyűjtögető, a lakása, mely tele van lomokkal-kacatokkal tűzveszélyes, s még a folyosóra is kipakol: a szomszédban lakó fiatal pár évekig csatázott vele, mivel babakocsival nem tudtak kijönni a lakásukból.

Az első emeleti lakó persze másként látja a helyzetet. Állítja, a közös képviselő rendszeresen lop a nyugdíjából, a postás pedig a leveleivel szórakozik.
– Fel is jelentettem az igazgatóságnál többször is – állította, s ezt utóbb több lakó is megerősítette. – Az viszont nem igaz, hogy meg akartam ütni, csak fenyegettem: mivel csaptam volna meg, nem volt a kezemben semmi...

A belvárosi ház első számú közellensége szép lassan szinte az összes lakóról mesél valamit, kivel miért nem lehet együtt élni, s bár a rengeteg feljelentést elismeri, állítja, a balhék mindig úgy kezdődnek, hogy őt valaki megüti. Ami persze sohasem került még be a jegyzőkönyvekbe... Viszont minden bizonnyal nyoma lesz Strasbourgban és Hágában, ugyanis a különféle visszaéléseket, összetűzéseket az első emeleti lakó rendre dokumentálja, s kiküldi a nemzetközi fórumoknak.

– Persze senki sem veszi komolyan a leveleit, nem is válaszolnak, így találta ki, hogy a postás szórakozik vele – mondta a közös képviselő. – Az a baj, hogy nem tudjuk, mit tegyünk. Ha kijönnek a rendőrök, egy-két napig megszeppen, aztán újrakezdi. Lehetetlen, hogy nincs semmiféle jogszabály, hogy az ember normálisan élhesse az életét...

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ha bármilyen esetről bejelentést tesznek, a kivonuló járőr eldönti, milyen cselekmény történt (szabálysértés, bűncselekmény, vagy polgári peres eljárást igénylő ügy, mint például a gyakori telek viták – tájékoztatott Karsay Kornél, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. – Szomszédok esetében a leggyakoribb, rendőrségi intézkedést igénylő esetek egyike a csendháborítás, amikor a járőr először figyelmeztet, de ha továbbra sem szüntetik meg, szabálysértési feljelentés, helyszíni bírság, sőt, személyi szabadságot korlátozó intézkedés is következhet. Rágalmazás vagy könnyű testi sértés esetén a járőr felvilágosítja a sértettet a magánindítvány lehetőségéről, míg súlyos testi sértés, garázdaság, rongálás vagy egyéb hivatalból üldözendő bűncselekménynél a járőr értesíti a bűnügyes kollégákat.