SONLINE

Különvonatok szállították a fővárosból Siófokra a lóversenyek úri közönségét. A századelőn tehát találtak megoldást a szezonhosszabbítás problémájára...

A korabeli feljegyzések szerint a fatribünös pálya a mai Delta étterem magasságában, a Balaton-parton állt. Már 1893-tól versenyeket tartott ott az Úrlovasok Szövetkezete. Országos, sőt, nemzetközi versenyek voltak ezek, hasonló pálya Poprádon volt, tehát a lovasok és az érdeklődők vagy a Tátra alá mentek, vagy a Balatonhoz jöttek.

Matyikó Sebestyén József siófoki helytörténész, a Kálmán Imre Emlékház vezetője arra emlékeztetett: Krúdy Gyula állandó vendég volt a hajdani lovaspályán, de a kor számos neves színésze is feltűnt a futamokon.

Zákonyi Ferenc azt írja a Siófok-kötetben: „A siófoki versenyek különös hírverést jelentettek a településnek. Az 1912-es első komoly lovastalálkozó fő futamát tízezer aranykoronával jutalmazták. Igen nagy pénz volt ez még akkor, és számtalan úrlovas és hivatásos zsoké vett részt a siófoki futtatásokon. A három egymást követő augusztusi napon amatőrök is összemérhették a tudásukat, de a legnagyobb számban, a hároméves nyeretlen lovak részére kiírt gátversenyben csak profik, hivatásos zsokék állhattak rajthoz. Az egykorú feljegyzések szerint az első nagy versenyt – nem tévedés! – a Tévedés nevű ló nyerte, „könnyű kenterben”.

Az első világháború után még tartottak versenyeket, de azután általános közfelháborodást kiváltva ingatlanspekulációs célból a területet felparcellázták.

Zákonyi Ferenc arra is emlékeztet a várostörténeti kötetben, hogy a második világháborút követő első idegenforgalminak nevezhető évben, 1946-ban máris a lóversenyek felélesztését, új pálya építését tervezték.

„Az elöljáróság levélben fordult a Magyar Ügetőverseny Egyesület elnökéhez, kérve, foglalkozzanak a gondolattal, felújítani a régi híres lóversenyeket. A versenypálya és a versenyek nem jöhettek létre, többek közt arra hivatkozva: az úri világot nem hozzuk vissza Siófokra. A pályát annak idején a Balatonkiliti fölött északra elterülő régi repülőtér területén gondolták kiépíteni. Kár, hogy nem valósult meg és azóta sem, egy 1952-ben rendezett esti villanyfényes concours-ugratóverseny kivételével, amelyet egyszer rendeztek a sportpályán, de azt azután már egészségügyi okokból nem engedték át e célra. Pedig jól megfigyelhető volt, hogy egy esti, már a hűvösebb, bódító melegség nélküli levegőben zajló verseny mennyire tetszik a közönségnek és mily hatalmas tömegeket vonzott...”

A múlt század elején sokan a Siófoki Színkör előadásai miatt keresték föl Siófokot. Ez a mai Jókai-park keleti sarkán állt, a korabeli beszámoló szerint „amolyan háromszáz személyes lehetett a nézőtér szép zsöllyékkel, nagy színpaddal.” Fellépett ott Fedák Sári, Blaha Lujza, Jászai Mari, Újházy Ede, Törzs Jenő, Rátkay Márton is. Az épületet az első világháború után lebontották, mert tönkrement.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az agyaggalamblövő versenyek is színfoltjai voltak Siófok szezonvégi sportéletének. Ezeken gyakorta feltűnt és versengett Széchenyi Zsigmond is.

A kor hangulatának megidézésére pedig hívjuk segítségül a Pesti Napló egyik 1893-as számát: „A vendéglő nagy teraszán aranyos csészéből isszák a kávét, s frakkos legények sürögnek a konyakokkal. A fehér utakon hosszúharisnyás babák sétálnak, a gouvernanteok oldalán. Az uszoda előtt tarka gentlemanek gázolják a homokos vizet, és vörös ruhás asszonyok hasítják merészen a dagadó hullámokat. Rózsákkal kitűzött fiatalemberek udvarolnak a plázson. A kis vörös női szalonban egy rulettszerű zöld asztalnál száguldanak tova a Zinn-katonák...”