SONLINE

Egyszerű zenebarátként nem sejthettük, illetve nem vettük a fáradtságot arra, hogy összeszámoljuk, valójában mennyi dallamélményt köszönhetünk Demjén Ferencnek, akiről valahol magunkba tekintve éreztük: munkássága kikerülhetetlen, szerzeményei meghatározó alapcövekként élnek világunkban. A siófoki Coke Clubon – reméljük ezt Magyarország Rózsija is így érezte, helyrebillent a zenész körüli egyensúly.

Lévai Balázs, a produkció művészeti vezetője határozottan jósolta meg, hogy szombat este a legjobb tisztelgést hallhatjuk-láthatjuk. Igaza is lett, meg nem is. A hibátlan előadások és feldolgozások mellett sokkal több történt egy mega-koncertnél…

Több ezer ember alaphangulatát a Talamba ütőegyüttes adta meg első fellépőként a tizenháromból. A karibi lazulást Szalóki Ági és Fábián Juli zseniálisan csomagolta könnyű nyári selyembe, így aztán már az elején azt érezhettük: itt kérem nem fognak elveszni a Demjén-gyémántok egyetlen előadó hangjában sem. A Carbonfools technick-beatje úgy szólalt meg a váltásban, hogy az okos feldolgozás hangjai követve egyáltalán nem akartunk elinduló vonatokról és megszakadt szívekről beszélni, csak élvezni a fiatalos lendület sodrását. Legalábbis az első közös tapsolásos élmény alapján bátran mondhatjuk ezt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szomorúságunkat Mucsi Zoltán és Scherer Péter, a koncert két műsorvezetőjének riporteri munkássága oldotta fel. A felvett jelenetekből megtudhattuk, hogy Rózsi valószínűleg napszemüvegben és hatalmas borzas hajjal jöhetett világra az utca emberének vélekedése alapján. A két színművész parádés jeleneteibe az is belefért, hogy Scherer Pétert majdnem megverték, amikor komolyan azt gondolta, hogy egy fővárosi izomsráctól megkérdezi: ki Demjén Ferenc.



Nem azért, mert nem tudta, hanem mert a kérdésben benne rejlett a kisördög prekoncepciója. Majdnem csúnyán járt, de például a valóságshow-s Ágica nem úszta meg ennyivel, neki kijárt egy füttykoncert siófokon, azt persze nem tudjuk, miért....

A beat-underground következett, melynek végére Mucsi Zoltán végre megszabadult a baki-görcstől, mert akkorát tévesztett (újra a Carbonfools-t konferálta, miközben a Qualitons-t kellett volna), hogy öröm volt nézni, amilyen poénnal kivágta magát a páros a kegyetlen konferansziészorítóból. A Kiscsillag kezdte a sort. Vártuk, hogy tényleg felkeljen a Nap, s közben észlelve az eredetihez képest gyorsított változatot, azon töprengtünk, vajon Lovasi András tisztában van-e azzal, amivel egyébként mi is csak most szembesülhettünk, hogy hangja elég nagy százalékban hasonlít Demjén Ferencére.

Speciel mi nem akartuk, hogy Lecsó és Lovasi abbahagyja, de a Qualitons kért magának két dalt. Az abszolút beat-frakcióról zene közben nem tudtuk eldönteni, hogy Illést, Metrót, vagy Omegát nyomnak, de jó volt őket hallani, még akkor is, ha Hold lemaradt kissé a refrénből, pedig, mint azt tudjuk: az tényleg sajtból van.



Ezek után az Erik Sumo Band olyan produkcióval állt elő, hogy szinte hallani lehetett az álkapcsok puffanását a homokban. Harcsa Veronika és Kiss Erzsi úgy könyörgött a vándor visszatérésért, hogy bár nem tartjuk magunkat különösebben túlérzékeny lénynek a világon, de be kell vallanunk: a végén csak magunk elé mertünk nézni, nehogy lelepleződjenek könnycsatornáink. A folytatásra érkező zöld poklos, virágmintás retró pogó aztán persze lúdbőrzéssé változtatta az este alatt még többször belénk hasító döbbenetet.

Extra fellépőként ezúttal egy záhonyi zenekar, a Záhony Unplugged Projekt (Z.U.P.) mutatkozott be, a srácok úgy fújták a dalt, hogy fel sem tűnt eddigi ismeretlenségük. A reggae-ből induló, csillogó női hanggal elénekelt nóta a végére rock and rollá fejlődött, de srácok igazán nem vallottak szégyent, eladásuk pontosan illeszkedetett a többi feldolgozás közé a zenészek kiemelkedő tehetségének köszönhetően.

A 30Y stílusuknak megfelelő rock-showban mondta el Peti, a félig-meddig becsapott iskolás fiú balladáját, és egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy a legdögösebb feldolgozás beindította koncertmozgást a tömegben. Scherer és Mucsi kihagyhatatlan ziccerként megkereste a legpetibb Petit a közönség soraiból. A három vállalkozó szellemű fiatalnak gyakorlatilag el kellett játszania a dalt néhány mozdulatban. A versenyt, azaz a legpetibb Peti címet a közönségszavazás alapján Sanyi nyerte, aki egyébként Józsi.

És akkor következett az őrület. Korda György az eredeti programhoz képest Balázs Klárit is magával hozta Siófokra, hogy a pár együtt tisztelegjen Demjén Ferenc előtt. Andrew J olyan ritmusokat szkeccselt a dalokhoz, hogy már azt hittük, Zamárdiban vagyunk a nagyszínpad előtt, de ennél is fontosabb, hogy a két énekes úgy énekelt ehhez, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne dj-kkel fellépni. A fogalmazás és az előadás ismét szívbe markolt és az egekbe emelt minket. Egyszerűen egyértelművé vált mindenkinek, hogy amit ott látunk és hallunk az túlmutat ezen a bolygón.

Nem, nem tudunk élni ilyen érzések nélkül és Demjén dala nélkül sem nagyon érdemes. A Szerelemvonat csak hab lett a tortán, a parton olyan vonatozás indult be hirtelen, amiből szerintünk világrekordot lehetett volna felállítani mindjárt, de azért még szerencse, hogy inkább kiélveztük a pillanatot és nem rontottuk el egy telefonálással a Guinness-bizottságnak.

Az Irie Maffia lazára vette a raggae-t ahogyan szombaton volt vasárnap tegnapja, és nem tudtuk másként, de ablaka tettük a bús emlékeinket, főleg mert gengszterizált rapben hagytuk, hogy főzzenek maguknak kiváló muzsikos kicsit a kialakult hatalmas ovációban. A Csík Zenekar kétszer eresztette el Rózsi és a Bergendy léggömbjét Siófok fölé, mert előszörre nem volt jó a hangosítás. A népzenei kitérő sajnos ennek ellenére is halk maradt, de a közönség türelmesen topogta és tapsolta végig az ismét felejthetetlen feldolgozásokat a kihagyhatatlan szellemvasutas utazással együtt.



Somló Tamás barátjának tisztelgett, és az LGT tavaly avatott ikonjának köszönhetően, két dal segítségével valami olyasmibe is belepillanthattunk, amit a pályán igaz, és őszinte szeretnek neveznek. Jó tudni, hogy néhány melódián keresztül is érezhetővé válik ilyen mélység pályatársak között ma Magyarországon.

Törőcsik Mari és Garas Dezső személyesen nem tudott jelen lenni, de a két színészóriás Jamie Winchester kíséretében, videofelvételről tette tiszteletét Demjén Ferenc előtt. Több ezren álltunk a kivetőt bámulva, kicsikként a hatalmasságok előtt, és azt vártuk, mikor kezdünk el zokogni egyszerre, vagy borulunk egymásba. Azt biztosan tudtuk, hogy olyan Nap virrad majd ránk, amit nem akarunk soha elfelejteni. A dalt és a két színművész megható duettjét csillogó szemmel vastapsoltuk a finálé irányába…



Demjén Ferenc elérzékenyülésén sem csodálkozunk, mi ugyanúgy borzongtunk, ahogyan ő, és minden mondatával egyetértettünk, amikor azt fejtegette a rögtönzött interjúban, hogy dalait életre keltették Siófokon. Azt is elmondta, hogy zseniális fiatal zenészeket ismert meg szombat este, de arra is ígéretet tett, hogy ha szükség lesz rá, ő bizony nagyon szívesen hajtana fejet egy következő ikonavatáson.

Annyi minden változik, és biztos, hogy a Vad Fruttiknak sikerült felkiáltó jelet tenniük a koncert végére. A szerelem nem csak első vérig szólt, mert a várpalotai újhullámosok bizony kihagyhatatlan zárásként darabokra törték a szíveket, már ha korábban még valakinek egybe tudott maradni a mellkason belül. A fináléban aztán minden a helyére került Love jelszó alatt, és a tűzijátékra össze kellett szednünk magunkat, mert egy új ikon előtt tisztességesen kellett tapsunkkal süvegelnünk minden fellépőt, ami egyáltalán nem esett nehezünkre.