SONLINE

Személyes találkozót is kezdeményeznek a szaktárca vezetőjével, és a testületeik elé viszik az ügyet. Megkeresik a szocialista képviselőket is. Erről is döntöttek a településvezetők a megyeházán, ahol Gelencsér Attila meghívására mondták el véleményüket. A megyei közgyűlés elnöke úgy fogalmazott: ha nem lesznek elég hangosak, akkor beleeshetnek a tényleges szárnyvonal-szüneteltetés elszenvedőinek körébe. Az elnök szerint a válságkezelő kormány trükkje a bejelentett négyezer kilométernyi átszervezés, ami kevesebb lesz.

Somogyban a sajtóhírek szerint 170 kilométernyi vonalat, 34 települést érint a megszorítás. A polgármesterek értetlenségüknek is hangot adtak. Somogyszobon például egy napon kapták meg az állomás felújításáról és a vonatmegszüntetésről szóló hírt. Felsőmocsoládon is együtt jár a lámpatest-felújítás a szakasz likvidálásával.

Gelencsér Attila húsbavágónak nevezte a közlekedési infrastruktúra védelmét. Gelencsér Attila úgy fogalmazott: a megyét tendenciózusan a leszakadást fokozó hatások érik. A somogyiaknak ahelyett, hogy területfejlesztési forrásokkal és egyebekkel támogatná őket a kormány, beváltatlan ígéreteket kell elkönyvelniük Taszár, a 67-es út vagy a 160 kilométeres sebességgel közlekedő budapesti gyors ügyében.

– A védekező reflexeink kissé ellustultak, túl beletörődőek lettünk, pedig ha most nem ébredünk és harcolunk, bekerülhetünk a leépítésre várók körébe – figyelmeztetett Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke. – A kormány a közszolgáltatás leépítésével felrúgja a társadalmi szerződést, pedig békén kellene hagynia a vasutat. A szüneteltetés a kiszivárgott tervek szerint öt vonalon harminc falut és négy várost érint. Nyolcvanezer somogyi közlekedési lehetőségéről van szó, közülük kétezren rendelkeznek vonatbérlettel.

Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester a kisvasút védelmében elmondta: turisztikai és közlekedési értéket is képvisel. Jóval korábban jelezték a tárcának, átvennék az üzemeltetést, a kondíciókról a mai napig nem kaptak visszajelzést.

Karvalics Ottó barcsi alpolgármester arra figyelmeztetett: ne engedjék a szüneteltetést, mert sosem lesz többé szárnyvonaluk. Móring József Attila somogyvári polgármester arról beszélt: kiszivárgott, hogy a Volán a Kaposvár–Fonyód szakaszra készít közlekedési tervet, ami a vasúti közlekedés leépítésének első jele.

Gruber Attila országgyűlési képviselő Siófok képviseletében a Kaposvár–Siófok vonalról szólt: a 28 kilométer/órás átlagot teljesítő járat szerinte ötszázmillió forintból felújítható, úgy, hogy versenyképes legyen a Volánnal. Juhász Tibor kaposvári alpolgármester azt mondta: nem fűz sok reményt a felterjesztéshez, és reményének adott hangot: a jelenlegi kormánynak fél év alatt embereket elbocsátani sajnos még lehet, de sínpárokat felszedni már nem.

Az egyetlen kapocs a modern külvilággal

A Kaposvár–Siófok vonalon a Mernye és Tab közötti szakasz került veszélybe: a szakértők szerint rendkívül veszteséges az üzemeltetése.

Negyedikként szállok fel a vonatra a mernyei állomáson – a szemből érkező szerelvényen öten utaznak Kaposvár felé –, egy fiatal lány, egy középkorú asszony és egy nyugdíjas férfi ül még a két kocsiból álló szerelvényen, mindannyian a motorkocsiban. Az indulás meglep, visszatolatunk vagy száz métert, hogy ráállhassunk a főpályára, aztán irány Siófok. Illetve az még odébb van: nyolcvan kilométer és két óra negyven perc alatt döcög el a Bzmot a Balatonig. Ennél a tempónál már a következő megálló, az alig hat kilométerre fekvő Felsőmocsolád is távolinak tűnik. Lebarnult napraforgótáblában küzdi előre magát a Piroska, az utasok egykedvűen üldögélnek; türelmetlen ember, akinek sietős az útja, bizonyosan más útvonalat keres.

Persze akadnak, akiknek nincs más közlekedési lehetőségük, Kisbárapáti, Nagytoldipuszta vagy Somogymeggyes még leginkább vasúton megközelíthető. Nekik létkérdés, hogy megmaradjon a Mernye és Tab közötti közel félszáz kilométeres szakasz: olyan, amilyen, de legalább haza tudnak jutni valahogyan.

– Nem ez az első eset, hogy szóba kerül ennek a vonalnak a bezárása – elegyedem szóba Hajdú Mihállyal. A nyugdíjas férfi Nagytoldipusztára tart, havonta egyszer bizonyosan bevonatozik a megyeszékhelyre. – Már az ötvenes években meg akarták szüntetni, akkor maga Farkas Mihály honvédelmi miniszter emelt szót az érdekében: a kapolyi laktanya kiskatonáit, de még inkább hadiszállításait féltette.

Azaz a probléma nem új keletű, a legenda szerint a vonal már megszületése pillanatában veszteséges volt. Ugyanis az építő hiába kacskaringóztatta végig a fél megyén a síneket, a szakasz hossza néhány száz méter híján száz kilométer alatt maradt, s így nem kapott állami támogatást a beruházáshoz...

– Lassú is, unalmas is az út, de nekünk csak ez van – teszi hozzá Hajdú Mihály. – Nagytoldipuszta Andocshoz tartozik, de csak egy busz jön ki naponta. Ha utazni akarunk, marad a vonat, vagy négy kilométernyi gyaloglás a faluba, ahonnét tovább tudunk menni.

Közben megérkezünk Felsőmocsoládra, a szerelvény csak kötelességből áll meg, nincs le- és felszálló, irány Kisbárapáti. Ahol az utasszám megfeleződik: már csak hárman maradunk a kalauzzal együtt. Akinek innentől megsokasodnak a feladatai, hiszen Tabig csak Karádon és Somogymeggyesen dolgozik vasúti személyzet, a köztes részeken minden feladat a jegyvizsgáló nyakába zúdul. Így például közvetlenül Kisbárapáti után a sorompó kezelése is: a vonat megáll a kereszteződés előtt, megvárja, míg szabad lesz az út, aztán tíz méter után ismét lefékez, s felveszi a dolgát végzett vasutast. Ezek után már nem is annyira meglepő a menetidő, noha eddig egész jó ütemben haladunk, hiszen Karádig hatvan kilométeres sebességet enged a pálya, onnantól Siófokig viszont már csak harmincat...

Közben megtudom, hogy reggel és délután, amikor az iskolások hazafelé mennek, többen utaznak, előfordul olyan szerelvény, ahol akár tízezer forintért váltanak jegyet. Most viszont be kell érni az általam kifizetett 635-tel: Mernyétől Somogymeggyesig nincs más fizető utas. Harminchét kilométer, a Bzmot száz kilométeren nagyjából ötven liter gázolajat fogyaszt, azaz a személyi fuvarnak tekinthető utazásom úgy négyezer forintjába kerül a vasúttársaságnak. Plusz a mozdonyvezető, a kalauz és az állomások személyzetének aktuális időre lebontott bére – mivel a MÁV adatai szerint egy kilométer 1100 forint, ez a szakasz 40 ezret kóstál. Nem tűnik nyereségorientált vállalkozásnak...

Pedig Bonnyán óriási meglepetésre két hátizsákos turista kapaszkodik fel a vonatra a pálya melletti méteres gazból – állítólag előfordul, hogy ebben a megállóban egy hónapon át nincs le- és felszálló –, Pestre tartanak, ám ők sem váltanak jegyet, valami papírt mutatnak, s azzal el is helyezkednek a kocsiban. Melynek létszáma Nagytoldipusztán – hivatalosan Andocson – újabb utassal bővül, egy vasutas lép fel egy megálló erejéig, s persze ingyen, Hajdú Mihály pedig elköszön. Karádon sincs újabb utas – három kilométerre van az állomás a falutól, érthető, hogy kevesen jönnek erre –, viszont, ha lehet, még inkább lelassulunk: sok helyen csak tízzel mehet a vonat, ráadásul egy erdős szakaszon talpfákat cserélnek. Ha valóban megszűnik errefelé a közlekedés, igencsak haszontalan a feladat...

Fél tizenegyre, hetvenpercnyi utazás után futunk be Somogymeggyesre. Régi, klasszikus falusi állomás, ráadásul gyönyörűen rendben tartva, valahogy így nézhetett ki anno a szakasz átadásakor is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Négyen szolgálunk az állomáson, amikor időnk engedi, csinosítjuk a környéket és az épületet – mondja Kiss Sándor sorompókezelő, miután elengedi a vonatot Tab felé. Hárman szálltak fel rá, így a Meggyesről ezen a napon induló utasok száma hatra emelkedik – négy vonaton. Ennek ellenére a bakter szerint nem szabad megszüntetni a Mernye és Tab közötti szakaszt: – Ha ezt a néhány vonatot kiveszik, ezek a falvak meghalnak. Nekik ez az egyetlen normális kapocs a külvilággal. Ami kis élet van errefelé, csak a vasútnak köszönhető...