SONLINE

– Van egy gólyafészek a házunk előtt – robbant be szerdán szerkesztőségünkbe sántosi kollégánk – és a szülők otthagyták a kisgólyát. Napok óta nem etetik, szerencsétlen csak gubbaszt a fészekben. A gólyapár néhány villanyoszloppal arrébb költözött, ott kezdtek új fészket építeni.
– Mentsük meg! – döntött egyhangúan a szerkesztőség, – vegyünk halat és próbáljuk meg megetetni, ám előtte beszéljünk szakemberekkel is!
Nagy Gábor a Duna -Dráva Nemzeti Park munkatársa lehűtötte a lelkesedést, mert szerinte megetetni nem lehet az elhagyott fiókát, ha tényleg elhagyták a szülők, akkor le kell onnan hozni és fel kell nevelni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A gólyaeledelnek szánt halbelsőség beszerzése lehetetlen volt, ezért csirkenyesedékkel próbálkoztunk, ám másik problémával is szembe kellett néznünk: hogyan juttatjuk a fészekbe? A megoldásban a nagyatádi, veszélyes fák kivágásával foglalkozó Furján Gábor segített, aki darus kocsijával hajlandó volt a helyszínre jönni.



Közben riasztottuk Szegvári Zoltán a Nemzeti Park munkatársát, hogy a helyszínen eldönthesse tényleg mentésre szorul-e a madár vagy csak a szülők kényszerítik ilyen rafinált módon a repülésre. Ugyanis mint elmondta, a gólyaszülők a kirepülés előtt álló fiókáknak nem vagy csak nagyon keveset adnak enni, hogy a madár fogyjon le, éhezzen, mert így könnyebben hajlandó követni őket a levegőbe.

Gólyamentő kommandónk teljes felszereléssel és létszámmal elindult Sántosra, ahol márt várt bennünket Szegvári Zoltán és... és az üres fészek.

– A gólya néhány perccel ezelőtt kirepült a fészkéből, most ott legelészik a tarlón – mondta a szakember. – Az érdekes, hogy a szülők ilyenkor kezdtek el váltófészket rakni, mert az általában tavasszal szokták, de az természetes, hogy otthagyják a régit. Kicsi, kényelmetlen már a családnak. A kölyök gólya pedig valóban éhezik, sír, ugrál, mondhatni hisztizik az élelemért, de a szülők nem adnak neki.



Azt gondolhatják: hogy most már elég érett, tud repülni, keresse meg magának. Most is ez történt, csak néhány nappal tovább tartott mire rászánta magát a repülésre. Néhány esetben valóban előfordul, hogy az embernek kell etetni a gólyát, éppen ezért minden ilyen jellegű bejelentésnek utána nézünk.



Közben fotósunk megpróbálta a tarlón belopni a madarat, ám a fészekből figyelő mamája hangos kelepeléssel jelezte a termetes fiókának, hogy a fészek felé meneküljön. Repült is a madár, s bár kicsit részegesre sikeredett, de azért sikeres volt az első repülőút után a landolás.