SONLINE

„A kollegái nagyon szeretik, elismerik. Szakmailag is, emberileg is felnéznek rá. Van köztük néhány fiatal lány, aki egyfolytában rajta csüng, ölelgetik, még otthon is hívogatják, nem érdekli őket, mennyi idő van, vagy hogy ott a családja. Sokszor meghívják egy italra munka után, csak hogy még együtt legyenek kicsit, „levezetni a feszültséget”. Ő meg olyan kedves mindenkivel. Természetes neki, hogy ölelgetik, vagy hogy ő is megölelget másokat. Az eszemmel tudom, hogy ez neki nem jelent semmit, talán észre sem veszi az egészet, engem mégis minden alkalommal újra és újra megesz a fene. Tudom, hogy nincs senkije, hogy odavan a gyerekeinkért meg engem is szeret, mégis úgy érzem, megőrjít a féltékenység. Nem akarom, hogy erre menjen rá a kapcsolatunk...”

Klári elkeseredetten beszél saját félelmeiről – amelyek messze nem csak az ő félelmei. A féltékenység sajnos – akár jogos, akár nem – nagyon sok, egyébként jól működő kapcsolatot mérgez meg.

Óriási terhet jelent a féltékeny félnek is, a párjának is. Ráadásul számtalan formában, több okból is ránk törhet. Lehetünk féltékenyek párunk sikereire, szabadidejére, figyelmére, „rejtett életére”, titkaira, lehetünk féltékenyek képzelgések vagy „valódi bizonyítékok” alapján, és nem ritka, hogy éppen a kihűlőfélben lévő kapcsolat jelez valamit ezzel a kellemetlen érzéssel.

Klári egyfajta „birtokháborításként” azonosította saját gyötrelmét, mintha jogosulatlan betolakodók keveredtek volna az ő „magánterületére”.
Akármelyik fajtájával legyen is dolgunk, tehetünk ellene valamit, vagy egyszerűen könyveljük el, mi ilyen „féltékeny fajták” vagyunk, és szenvedjünk tovább (csendben, vagy igencsak látványosan)?

A jó és a rossz hír: tehetünk ellene. Ha hajlandóak vagyunk „tenni”, ami elsősorban a magunkon való „munkát”: gondolkodást, megértést, változtatásokat jelent.

A féltékenység, bizalmatlanság hátterében szinte minden esetben az önértékelés, önbizalom hiánya áll. A féltékeny ember általában nem a másikban nem bízik, hanem saját magában – tudat alatt az a feltételezés okozza a kínzó érzéseket, hogy ha a számára fontos személy találkozik, megismerkedik egy másik valakivel, azt érdekesebbnek – szebbnek – jobbnak – vonzóbbnak találja majd őnála.

Sajnos, aki ezt nem tudja időben megállítani, előbb-utóbb el is éri, hogy a párja más felé forduljon, de nem azért, amit ő eleve feltételez – akár tudatában van, akár nem. Csupán azért, mert a másik számára egy idő után kellemetlenné, akár elviselhetetlenné válnak a gyanúsítgatások, ellenőrizgetések, az állandó feszült légkör.

A bizalmatlanság, féltékenység úgy működik, mint egy önbeteljesítő jóslat. Ha nincs is oka rá valakinek, de nem tesz ellene, a másik előbb-utóbb megérzi, hogy valami nincs rendben, hogy nem hisznek neki, nem fogadják el, és a féltékeny fél éppen ezzel idézi elő, hogy párja máshol keressen "menedéket", ahol megkaphatja azt a bizalmat, kedvességet, szeretetet, törődést, figyelmet, amit a féltékenység lehetetlenné tesz.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Amikor hozzám fordult, Klári már többszörös lépéselőnyben volt sok sorstársához képest.
Azzal, hogy tisztában volt a jelenséggel, őszinte volt saját magához, felismerte saját érzéseit és még segítséget is hajlandó és képes volt kérni, megtette az első – legnehezebb – lépést a változtatás felé.

Ami természetesen nem azt jelenti, hogy innentől nyugodtan hátradőlhetett és a probléma örökre megoldódott volna. Azt viszont igen, hogy egyszerre több oldalról is meg tudtuk közelíteni a kérdést. A kezdeti „féltékenység” csomag helyett rövid időn belül az önbizalma karbantartására, saját értékeinek feltérképezésére, illetve a párjával való kommunikációra helyeződött a hangsúly, s néhány alkalom alatt olyan erőforrásokra sikerült találnia magában, amelyek nem csak a kezdeti problémán, de élete egyéb területein is hasznosnak bizonyultak.