SONLINE

Egyes országokban már hétköznapi gyakorlat, hogy közvetítő segítségét veszik igénybe bizonyos konfliktusok rendezésére, legyen szó családi, szomszédi, kamasz-szülő vitáról, rongálásról, károkozásról vagy akár cégek közötti rendezetlen kérdésekről. Hazánkban még kevésbé ismert ez a lehetőség. Mai témánk, többek kérdéseire válaszolva, a közvetítés egy sokakat érintő területe: a válási mediáció.

Amikor egy házasságban egyértelművé válik, hogy már nem a helyrehozatal, hanem a minél gyorsabb és simább válás a cél, kulcsszerepet kap a közös megegyezés. De egyezségre lehet-e jutni az életünket leginkább érintő kérdésekben éppen akkor és éppen azzal, amikor és akivel a legnagyobb viharokat éljünk meg?

Míg a válás körüli érzelmi káoszban sokszor nagyon nehéz kiigazodni, addig a jogi oldala meglehetősen egyszerű és világos.
Amennyiben a feleknek sikerül megállapodniuk az úgynevezett járulékos kérdésekben (mindketten akarják-e a válást, a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, illetve a házastársi közös vagyon megosztása), megegyezésen alapuló válásról beszélünk. Ebben az esetben a bíróság szerepe mindössze a megegyezés jóváhagyása és a válás kimondása.

Amennyiben a járulékos kérdésekben nem jutnak megállapodásra, tényállásos válásról beszélünk. Ebben az esetben a bíróság feladata lesz a konfliktus rendezése, amely során a válás kimondását megelőzően meg kell győződnie arról, hogy a házasság végérvényesen megromlott, fel kell tárnia a megromláshoz vezető folyamat egészét, akár tanúk meghallgatásával is, s így, az ügy bonyolultságától függően a válóper hónapokig, akár évekig is elhúzódhat.

A válófében lévők többsége tudja, hogy „közös megegyezés kell”. Olykor ezt minden külső segítség nélkül meg is tudják beszélni. Olykor az ügyvéddel való együttműködés részévé válik a főbb pontok megállapítása, a feltételek kialakítása. Mi a helyzet akkor, ha a szándék megvan, mégsem sikerül megegyezésre jutni, ha a felek bizonyos részletkérdésekben újra és újra elakadnak, vagy ha szóba se hajlandóak állni egymással?

Ilyenkor érdemes külső segítséget kérni, például szakképzett mediátortól.
A mediáció szó magyarul közvetítést jelent. A válás előtt lehetőséget nyújt arra, hogy a felek a (számukra) vitás és fontos kérdésekben megegyezésre jussanak, a bíróságtól függetlenül. A mediátor tapasztalt, semleges közvetítő, akinek elsődleges feladata, hogy a felek közötti érdemi kommunikációt segítse, keretek között tartsa az érzelmi viharokat és indulatokat, megfelelő mederbe terelje és vezesse az egyezkedést, segítse megtalálni a különböző alternatívákat és eljuttassa a feleket egy mindkettejük számára elfogadható és betartható egyezség létrejöttéhez.

A közvetítőnek nem célja és nem feladata véleményt alkotni a helyzetről vagy a kialakított megállapodásról, nincs döntési joga a vitás kérdésekben, vagyis nem mond/javasol/ír elő semmit, amit nem maguk a felek kezdeményeznek és fogadnak el.

Szerepe kizárólag a kommunikáció folyamatában van, célja, hogy elkerülhetővé tegye az álláspontok megmerevedését – azaz azt a fajta lövészárok-háborút, amely következménye legtöbbször egy hosszadalmas és sok esetben mindkét fél számára megalázó, sok lelki sérüléssel járó bírósági procedúra lehet - és a gyakorlatilag mindenki számára vesztes helyzetet a lehetőségeken belül „nyertes-nyertes” helyzetté alakítsa. Válás estében ez annyit jelent, hogy a megszülető közös megegyezés minden pontja mindkét fél számára elfogadható és betartható.

A felek a megegyezéshez a mediátoron kívül természetesen igénybe vehetik ügyvéd, gyerekpszichológus, vagy mindkettejük által elfogadott ismerős segítségét is (a kérdéses témától és a konfliktus hevességétől függően), ha úgy érzik, négyszemközt „nem jutnak dűlőre” egymással.
 
A lényeg mindegyik esetben az, hogy ne egymás „legyőzése”, valamiféle végső versengés legyen a cél, hanem a konfliktus kezelése, azaz egy minden résztvevő szükségleteit figyelembe vevő megoldás megtalálása.
A mediáció nem varázslat. Nem tudja megváltoztatni a körülményeket, az adott feltételeket. Segíthet viszont abban, hogy a két olyan ember, aki hosszú idő óta nem tudott egymással beszélni, egymásra odafigyelni és megérteni egymást, leüljön, és meghallgassa a másikat. Lehetőséget ad a feleknek meglátni a másik (vagy akár saját) viselkedése mögött meghúzódó érzelmi okokat, valódi szükségleteket és érdekeket; hogy úgy szánjanak időt egymásra, ahogy esetleg nagyon régóta nem. Hollywoodi happy endet sem ígér a kihűlt, nem élhető kapcsolatoknak, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a felek közötti kapcsolat – ha szükséges, például a közös gyerekek miatt – a jövőben is emberi maradjon.