SONLINE

A jövőben nem kell a magas szemétdíjtól szenvedniük a Balaton-parti önkormányzatoknak – lelkesül talán túlzottan is az egyik média, hírét véve, hogy Orbán Viktor hétfőn azt javasolta a parlamentben: központilag állapítsák meg a víz- és csatornaszolgáltatás, valamint a szemétszállítás díját. A kérdés „csupán” az, jobb lesz-e ettől a fogyasztónak és valóban varázsütésre csökken-e a víz- és a szemétdíj?

– A lakosság nyilván kedvezően fogadja a változást, a szolgáltatók kevésbé örülnek – valószínűsíti Schmidt Jenő tabi polgármester, a legnagyobb létszámú önkormányzati szövetség, a TÖOSZ elnöke. Úgy véli, hogy egységes tarifákhoz egységes tulajdonosi szerkezet dukál, vagyis közszolgáltatatást alapvetően állami vagy önkormányzati cégeknek kell biztosítani. Ezt a vízszolgáltatásban könnyebb lesz elérni, a szemét-témában már nehezebb. De ahogyan Schmidt Jenő mondja, „legfeljebb a tulajdonosok majd prüszkölnek kicsit”.

A tabi polgármester korábban a dél-balatoni hulladékkezelési konzorcium működésével kapcsolatban már hangot adott véleményének, miszerint a rendszer működtetését multi helyett az önkormányzatokra kellett volna bízni. „Ha az önkormányzatok megvehették volna például a Zöldfok Zrt. 40 százalékát, néhány év alatt visszafizette volna a zrt. osztalék formájában a vételárat, s az önkormányzatok kordában tudták volna tartani az árakat.”

A siófoki székhelyű AVE Zöldfok Zrt.-nél egyébként egyelőre nem tudják elképzelni, hogyan működhet a hatósági árszabás. –  Alapvető különbség van a „vezetékes” közszolgáltatások és a hulladékkezelés között: miközben egy köbméter ivóvíz vagy egy kilowattóra villamos energia szolgáltatása ugyanazt jelenti a fogyasztónak az ország minden részén, a hulladékkezelés erősen „testre”, azaz településre szabott – vélekedik Szabó Zoltán vezérigazgató. – Egyik településnél például heti szelektív zsákos gyűjtés van, a másiknál alig akad egy-két gyűjtősziget. Az egyiknél kora tavasztól késő őszig heti zöldhulladék-járatok léteznek, a másiknál egyáltalán nincs ilyen. Ha tehát a díj meghatározott, meg kell határozni hozzá részletesen és egyértelműen a műszaki tartalmat is, nem figyelmen kívül hagyva a települések földrajzi és egyéb adottságait is (lerakótól való távolság, az eszközök tulajdoni viszonyai, stb.). Valamivel egyszerűbb lehet a helyzet, ha a díjmeghatározás csak a fajlagos, vagyis az egy liter vegyes hulladékra vetített díjakat határozza meg és minden településnek lehetősége lesz ez alapján a saját „szolgáltatás-csomagját” összeállítani. A szelektív gyűjtési rendszerek különbözőségéből és a települések igen eltérő adottságaiból származó alapvető problémákat azonban ez a díj-megállapítási mód sem tudja kezelni.

Üdvözli ugyanakkor az Orbán-féle bejelentést a DRV Zrt. Az áll a vízmű közleményében: „Lehetővé válhat, hogy a víz- és csatornadíjakban jelenleg meglévő díjkülönbségek jelentős mértékben csökkenjenek. Az országban működő több mint 400 víziközmű szolgáltató saját hatáskörben meghatározott árai között hét-kilencszeres különbségek is lehetnek országszerte. A víz hatósági árassá tételével – amelyre a víziközmű ágazat irányából már korábban is érkeztek javaslatok – csökkenthetőek lennének a különbségek a fővárosban és a vidéken alkalmazott vízdíjak között, amely egyértelműen a fogyasztók számára lenne kedvező változás.”

A készülő víziközműtörvényről tartott múlt heti siófoki konferencián már elhangzott: a jogszabály erősíteni kívánja az állami befolyást, az állami és önkormányzati vízművek szerepét. Új államigazgatási szervet is létrehoz, a Víziközmű Hivatalt széles jogkörökkel. Felügyel, bírságol, díjmegállapítási jogot kap és akkreditációt ad a víziközműveknek. Az új törvény arányos kiegyenlítést szorgalmaz, vagyis hogy a magas üzemeltetési költségek ne hassanak kedvezőtlenül a díjra, kiegyenlítődjenek a különbségek a települések között. E szerint – hangzott el a tanácskozáson, de még az Orbán-beszéd előtt – egy adott településen, vagy rendszeren a díjat ugyan az új hivatal állapítja majd meg, de elképzelhető, hogy alsó és felső határt szab meg, s az önkormányzat e között mozoghat ármegállapító hatóságként.

Szita Károly: Kaposvár azért a legolcsóbb, mert közösségi tulajdonban vannak a szolgáltatók

Amit Schmidt Jenő tabi polgármester az Orbán bejelentés után véleményként, megvalósítandó célként fogalmazott meg, az Kaposváron már megvalósulni látszik. Tavaly Szita Károly polgármester sajtótájékoztatón jelentette be: a somogyi megyeszékhelyen a legolcsóbbak országosan a közszolgáltatási díjak. Ami szerinte annak köszönhető, hogy Kaposváron közösségi tulajdonban vannak a közszolgáltató cégek. Amíg ez így van, addig tarthatók kordában az árak – mondta.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Sok milliót költött a város az elmúlt években arra, hogy például a tömegközlekedési és a vízszolgáltató is a város száz százalékos tulajdonába kerüljön. A mostani bejelentés – miszerint központilag állapítsák meg a szolgáltatások díjait – nyilván azt a célt szolgálja, hogy az árak ne szökjenek az égig. Kérdés viszont, vajon meg tudja-e őrizni kedvező pozícióját Kaposvár akkor, amikor a többi városban szinte mindenhol drágábbak a díjak?

– Igen, megőrizzük – nyilatkozta megkeresésünkre Répás Orsolya, a városháza sajtószóvivője. – Kaposvár továbbra is az ország egyik legolcsóbb nagyvárosa marad. Erre az ad garanciát, hogy a városi közszolgáltatást végző cégek továbbra sem eladók, és a város lakóinak tulajdonában maradnak.